A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem. 

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet. 

Utca, utca bánat utca
Bánat kõvel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta. 

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta. 

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára. 

A hajnali csillag ragyog

Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél 

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának 

Tûzrõl pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tõlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törõdöm én a világ szájával 

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne. 

Ablakomba besütött a holdvilág

Annyi bánat a szívemen,
kétrét hajlott az egeken.
Ha még egyet hajlott volna,
szívem kettéhasadt volna.
De nem kő, hogy meghasadjon,
se nem viasz, elolvadjon.
Kő volna is, meghasadna,
viasz volna, elolvadna.

Elosztották a bánatot,
ott se voltam, mégis jutott.
Elosztották a bánatot,
ott se voltam, mégis jutott.
Ha még egyszer elosztanák,
mind egy cseppig nekem adnák.
Ha még egyszer elosztanák,
mind egy cseppig nekem adnák.


Annyi bánat a szívemen

Arra kérem az én jó istenemet
Gyógyítsa meg az én árva szívemet
Gyógyítsa meg az én árva szívemet
Gyenge szívem nem sokára megreped.

Fáj a szívem kimondani nem lehet
S akiér fáj gyógyítani sem lehet
Majd meggyógyít a koporsóm deszkája
Mikor a föld suhogva omlik reája.

De szeretnék az égen csillag lenni
S az ég alján homályosan ragyogni
Éjfél körül kerülgetném az eget
Ha megtudnám, hogy a babám kit szeret.


Arra kérem az én jó istenemet

Arra kérem az én Jóistenemet
Gyógyítsa meg az én árva szívemet
Gyógyítsa meg csak még egyszer ha lehet
Mert bújában nemsokára megreped

Fáj a szívem gyógyítani nem lehet
Akiért fáj elmondani nem lehet
Majd meggyógyít a koporsó deszkája
Mikor a föld zuhogva hullik rája


Arra kérem az én Jóistenemet

Arra kérem én a jó Istenemet,
Gyógyítsa meg az én árva szívemet.
Gyógyítsa meg, csak még egyszer, ha lehet
Ha nem lehet, most vegyen el engemet.
Gyógyítsa meg, csak még egyszer, ha lehet
Ha nem lehet, most vegyen el engemet.

Árva, árva, olyan árva nincs, mint én,
Aki olyan igazán sírjon, mint én.
Sírok biz én, siratom a lányságom,
Mindig sírok, míg élek e világon.
Sírok biz én, siratom a lányságom,
Mindig sírok, míg élek e világon.


Arra kérem én a jó Istenemet

Az én kis pej lovam nem szereti a szénát meg a zabot
Hej, de amióta amióta a zőld árpára szokott
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára
Engem pedig fiatalon engem pedig maga mellé az ágyra

Ej, te hamis kislány mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának
Besoroztak engem el is visznek a Regátba hadimunkára
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak


Az én kis pej lovam nem szereti a szénát meg a zabot

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.

Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra. 

Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.

Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak! 

Az én kispejlovam

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra.
De már látom, semmi se lesz belőle,
Reábízom a jóságos istenre.

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába­
Hej, homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom szép rózsám.

Jaj, istenem, hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa, sír a testvér s szerető,
Mikor lesz már teli az a temető.


Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :|| 

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

Bú ebédem bánat napom

Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretõt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :|| 

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :|| 

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :|| 

Búsulni sohasem tudtam

Csak titokba,­ csak titokba­ akartalak szeretni,
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni.
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azér nem átkozom, a jó isten áldja meg,
Zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg.


Csak titokba,­ csak titokba­ akartalak szeretni

Csipás Feri, szakadjon el a húrod,
mert te nékem úgy se sokáig húzod!
Majd elhúzza a köztársaság rezes badája,
én meg csak úgy masírozok utána.

Kis koromba árvaságra jutottam,
nagy koromba katonának beírtak.
Megtanultam, hogy kell tűrni, ej, de szenvedni,
azt is tudom, hogy kell szívből szeretni.


Csipás Feri, szakadjon el a húrod

De szeretnék az égen csillag lenni, 
Minden éjjel az ég alján ragyogni, 
||: Éjféltájban megkerülném az eget, 
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret. :|| 

El kell menni katonának messzire, 
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire. 
||: Reád bízom jó barátom, virágom, 
Éljed véle világodat, nem bánom. :|| 

Besorozott a német katonának, 
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak, 
||: Lovat adott, keselylábú paripát, 
Avval menek, kisangyalom, tehozzád. :|| 

Még az úton lefelé sem mehetek, 
Mind azt mondják, hogy szeretõt keresek, 
||: Nem keresek, van már nékem egy barna/csalfa, 
Homlokára göndörödik a haja. :|| 

Irigyeim nem hagyják, hogy szeressem, 
Nem hagyják a szememet, hogy rávessem, 
||: Meg van szokva két szemem az intéssel, 
Gyönge karom szép leány öleléssel. :|| 

De szeretnék az égen csillag lenni

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :|| 

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma adjon egyet belõle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||
 
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenbõl vagyok kiszabadulva. :|| 

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :|| 


Édesanyám ha bejön Kolozsvárra

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belõle.
Úgy sem soká ehetem az almáját,
Mert viselem a Román király csákóját.
Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
Mert viselem a Román király fegyverét. 

Édesanyám mi van a kötényében

Édesanyám rózsafája 
Engem nyílott utoljára 
Bár sohase nyílott volna nyílott volna 
Maradtam volna bimbóba hateha 

Én vagyok az aki nem jó 
Fellegajtó nyitogató 
Nyitogatom a felleget a felleget
Sírok alatta eleget hateha

Édesanyám sok szép szava 
Kit fogadtam kit nem soha 
Megfogadnám de már késő de már késő 
Hull a könnyem mint az eső hateha

Sírok mikor nem látja más 
Hull a könnyem mint kútforrás 
Hull előmbe hull a földre hull a földre 
Hull a gyászos kebelemre hateha 

Édesanyám mondta nékem
Minek a szerető nékem
De én arra nem hajtottam nem hajtottam
Titkon szeretőt tartottam hateha

Titkon szeretőt tartani 
Bajos azt elfelejteni 
Már ezután olyat szeress olyat szeress 
Akit könnyen elfelejtesz hateha


Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája, 
Engem hajtott utoljára,
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna, 
Maradtam volna bimbóba, hateha!

Én vagyok az, aki nem jó, 
Fellegajtó nyitogató. 
Nyitogatom a felleget, a felleget, 
Sírok alatta eleget, hateha!

Sírok titkon, kit más nem lát,
Folyik könnyem, mint kútforrás, 
Hull előmbe, hull ölembe, hull ölembe,
Hull a gyászos kebelembe, hateha!


Édesanyám rózsafája
Engem nyilott utoljára.
Bár sohase nyilott vóna, nyilott volna,
Maradtam volna bimbóba, ha te, ha.

Édesanyám monta nékem:
Minek a szerető nekem?
De én arra nem hallgattam, nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam, ha te, ha.
...


Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna nyílott volna
Maradtam volna bimbóba hateha

Én vagyok az aki nem jó
Fellegajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget hateha

Sírok titkon nem látja más
Hull a könnyem mint kútforrás
Hull előmbe hull a földre hull a földre
Hull a gyászos kebelembe hateha

Titkon szeretőt tartani
Nehéz es azt elfeledni
Már ezután olyat szeress olyat szeress
Akit könnyen elfelejtesz hateha

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő de már késő
Hull a könnyem mint az eső hateha


Ej nem szeretem az idõk járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem esõ, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :|| 

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szemû láncot
||: Rám verik az apró szemû láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :|| 

Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :|| 


Ej nem szeretem az idõk járását

Ej, nem szeretem az idők járását!
Megfordítom kalapom állását.
Nem árt annak sem eső, sem dara,
ej, még a jég is csak lepereg róla!

Ej, amott jönnek hárman a zsandárok!
Zörgetik az apró szemű láncot.
Rám verik az apró szemű láncot,
ej, kedves babám, ne tarts hozzám számot!

Ej, udvaromon van egy nagy almafa!
Tetejibe három piros alma.
Az az alma teli van féreggel,
ej, az én rózsám tökéletlenséggel!


Ej, nem szeretem az idők járását

Erdély körül van kerítve
Mégis kimegyek belőle
Olyan szép lányt hagyok benne
Hogy holtig fáj a szívem érte

Megy a vonat Belényesbe
Ripeg-ropog a kereke
Az van az oldalára írva
Hogy nem szabadulok meg soha

Lányok ti csabai lányok
Szedjetek százféle virágot
Tűzzétek a mellyetekre
Hogy százszor jussak eszetekbe

Anyám drága édesanyám
Szedje össze minden gúnyám
Zárja a nagy ládába mert
Jön a muszka ne vegye magára

Meg van a szekér terhelve
Én ülök fel a tetejébe
Olyan messzi megyek
Honnat én már vissza sose térek

Hazám drága szülőhazám
Bárcsak határid láthatnám
De csak a füstjit látom alig
Amint az égen bondorodik/kondorodik


Erdély körül van kerítve

Erdélyország az én hazám, nem német
Oda vágyik az én szívem, míg élek.
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném még csak egyszer meglátni.

Édesanyám, ha kend tudná, amit én
Milyen gyenge szívű lánya vagyok én.
Ha kiülök a tornácfő szögjére,
Vágyik szívem a régi szeretőmre.

Édesanyám, mondok kendnek valamit,
Gombolja ki piros lajbim elejit,
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet,
Eltiltották tőlem a szeretőmet.
Eltiltották vagy az isten elvette,
Annak adta, aki nem érdemelte.


Erdélyország az én hazám, nem német

Fáj a hátam, mer elverte a csendőr,
a Jóisten fossza meg a szemétől!
Úgy megfossza, ejeha, hogy eget-földet ne lásson,
mer ártatlanul verte el a hátom!

Verd meg Isten a mogyoróbokrokat,
mér teremnek oly egyenes botokat!
Ha ráverik, ejeha, az én gyenge faromra,
a gyócsgatyám kettéhasad alatta!


Fáj a hátam, mer elverte a csendőr

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom
Te vagy benne legszebb virág, galambom.

Úgy elnézlek, te gyönyörû virágszál,
Azt se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe. 

Kékvirágos a mérai temetõ,
Engem temessenek bele legelõbb.
Engem elõl, azután a babámat,
Ne keressen más szeretõt magának. 

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani. 

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek, te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.

Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb.
Engem elől, azután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.


Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Ha kimegyek a temetõ dombjára,
Ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
Mert katona lett egyetlenegy fiából. 


Ha kimegyek a temetõ dombjára

Ha meghalok, jó anyám széles úton vigyetek
A babám kapujába letegyetek
Nyissátok fel a gyászkoporsóm fedelét,
Hogy a kedves galambom hullassa rám a könnyét

Ha meghalok, jó anyám a zöld erdőbe vigyetek
Egyenest a tölgyfa alá tegyetek
Nem kell szóljon nékem a gyászos harang
Fejem fölött, jó anyám sírni fog egy vadgalamb


Ha meghalok, jó anyám széles úton vigyetek

Ha meghalok, jó anyám, széles úton vigyetek,
A babám kapujába letegyetek.
Nyissátok fel a gyászkoporsóm fedelét,
Hogy a kedves galambom hullassa rám a könnyét.

Ha meghalok, jó anyám, a zöld erdőbe vigyetek,
Egyenest a tölgyfa alá tegyetek.
Nem kell szóljon a gyászos harang,
Fejem fölött, jó anyám, sírni fog egy vadgalamb.


Népzenetár - Dalszövegek a "Hajnali" kategóriából