Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra.
De már látom, semmi se lesz belőle,
Reábízom a jóságos istenre.

Marsadjusztéromban állunk egész nap
Gyenge vállam feltöri a cakompakk
De a szívem nem töri fel semmi sem
Haptákban is rád gondolok kedvesem.

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába­
Hej, homályos lesz akkor a két orcám
Mikor tőled el kell válnom szép rózsám.

Jaj, istenem, hogy nézheted el eztet
Háborúba viszik a szeretőmet
Sír az apa, sír a testvér s szerető,
Mikor lesz már teli az a temető.