Csak titokba,­ csak titokba­ akartalak szeretni,
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni.
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azér nem átkozom, a jó isten áldja meg,
Zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg.