Erdély körül van kerítve
Mégis kimegyek belőle
Olyan szép lányt hagyok benne
Hogy holtig fáj a szívem érte

Megy a vonat Belényesbe
Ripeg-ropog a kereke
Az van az oldalára írva
Hogy nem szabadulok meg soha

Lányok ti csabai lányok
Szedjetek százféle virágot
Tűzzétek a mellyetekre
Hogy százszor jussak eszetekbe

Anyám drága édesanyám
Szedje össze minden gúnyám
Zárja a nagy ládába mert
Jön a muszka ne vegye magára

Meg van a szekér terhelve
Én ülök fel a tetejébe
Olyan messzi megyek
Honnat én már vissza sose térek

Hazám drága szülőhazám
Bárcsak határid láthatnám
De csak a füstjit látom alig
Amint az égen bondorodik/kondorodik