A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem. 

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet. 

Utca, utca bánat utca
Bánat kõvel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta. 

Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta. 

Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára. 

A hajnali csillag ragyog

Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél 

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának 

Tûzrõl pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tõlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törõdöm én a világ szájával 

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne. 

Ablakomba besütött a holdvilág

Addig megyek míg a szememmel látok, 
Ameddig egy sûrû erdõt találok 
||: Sûrû erdõ közepébe kaszárnya 
Odaleszek édes rózsám bezárva :|| 

Messze földre bujdosott a galambom 
Meg se látom vagy még hírét se hallom 
||: Csak az esik a szívemnek nehezen 
Hogy még nem is beszélhetek én vele. :|| 

Holdvilágos csillagos az éjszaka 
Kisangyalom gondolsz-e rám valaha 
||: Tanúm az ég és a fényes csillagok, 
Hogy én babám mindig csak rád gondolok. :|| 

Addig megyek míg a szememmel látok

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.

Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra. 

Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.

Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak! 

Az én kispejlovam

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra,
De már látom, semmi se lesz belõle,
Reábízom a jóságos Istenre. 

Marsadjusztéromban állunk egész nap,
Gyenge vállam feltöri a cakompakk,
De a szívem nem töri fel semmi sem,
Haptákban is rád gondolok, kedvesem. 

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába,
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
Mikor tõled el kell válnom, szép rózsám. 

Jaj, Istenem, hogy nézhetek el eztet,
Háborúba viszik a szeretõmet,
Sír az apa, sír a testvér s szeretõ,
Mikor lesz már teli az a temetetõ. 

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom õröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat. :|| 

Akkor szép az erdõ mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :|| 

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :|| 

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám meg sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :|| 

Nem õrlöm mert nem hagyja a szeretõm
Mert nem vártál reám három esztendõt
||: Három esztendõ babám nem is olyan nagy idõ
Elvárja egy igaz szívû szeretõ. :|| 

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeretõt mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeretõt szõkét, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||

Befogom a hat ökröm a járomba

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :|| 

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

Bú ebédem bánat napom

Bujdosik az árva madár,
S minden ország szélén leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény. 

Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok.
Abba reám földet hánynak,
Ott, tudom, nem taszigálnak. 

Úgy elmennék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, amivel
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy árva vagyok.

Bujdosik az árva madár

Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretõt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :|| 

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :|| 

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :|| 

Búsulni sohasem tudtam

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szerelek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek. 

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget, 
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendõjét könnyeitõl soha ne szárassza meg. 

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni

De szeretnék az égen csillag lenni, 
Minden éjjel az ég alján ragyogni, 
||: Éjféltájban megkerülném az eget, 
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret. :|| 

El kell menni katonának messzire, 
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire. 
||: Reád bízom jó barátom, virágom, 
Éljed véle világodat, nem bánom. :|| 

Besorozott a német katonának, 
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak, 
||: Lovat adott, keselylábú paripát, 
Avval menek, kisangyalom, tehozzád. :|| 

Még az úton lefelé sem mehetek, 
Mind azt mondják, hogy szeretõt keresek, 
||: Nem keresek, van már nékem egy barna/csalfa, 
Homlokára göndörödik a haja. :|| 

Irigyeim nem hagyják, hogy szeressem, 
Nem hagyják a szememet, hogy rávessem, 
||: Meg van szokva két szemem az intéssel, 
Gyönge karom szép leány öleléssel. :|| 

De szeretnék az égen csillag lenni

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :|| 

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma adjon egyet belõle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||
 
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenbõl vagyok kiszabadulva. :|| 

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :|| 


Édesanyám ha bejön Kolozsvárra

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belõle.
Úgy sem soká ehetem az almáját,
Mert viselem a Román király csákóját.
Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
Mert viselem a Román király fegyverét. 

Édesanyám mi van a kötényében

Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna
Maradtam volna bimbóba, hateha 

Én vagyok az, aki nem jó
Felleg-ajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget, a felleget
Sírok alatta eleget, hateha. 

Édesanyám rózsafája

Ej nem szeretem az idõk járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem esõ, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :|| 

Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szemû láncot
||: Rám verik az apró szemû láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :|| 

Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :|| 


Ej nem szeretem az idõk járását

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
Hogy ne legyek boldog soha. 

Még akkor is megátkozott,
Mikor bölcsõmben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
Ország világ legyen hazám. 

Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.
Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom. 

Én okoztam a fájdalmát,
Én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
Mert nem voltam jó leánya. 

Hegyek völgyek álljatok meg,
Hogy panaszoljam el nektek:
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken. 

Engem anyám megátkozott

Erdély körül van kerítve 
Mégis kimegyek belõle 
||: Olyan szép lányt hagyok benne, 
Hogy holtig fáj a szívem érte. :|| 

Lányok, ti erdélyi lányok, 
Kössetek százféle virágot 
||: Tûzzétek fel a mellyetekbe, 
Hogy arról jussak eszetekbe :|| 

Anyám öreg édesanyám, 
Kedves felnevelõ dajkám 
||: Engemet idõ elõtt szültél 
Mégis katonának küldtél :|| 

Megy a vonat Belényesre 
Ripeg-ropog a kereke, 
||: Az van az oldalára írva, 
Hogy haza ne várjatok soha. :|| 

Erdély körül van kerítve

Erdélyország az én hazám nem Német
Oda vágyik gyenge szívem míg élek
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném csak még egyszer meglátni

Ha megindul az a gõzös had menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom a jó Isten áldja meg 

Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretõmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának 

Erdélyország az én hazám

Esõ, esõ, ház ereszén lecsorog,
Az én babám, csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet,
Találsz te még olyat, mint én, eleget. 

Búra, búra, búbánatra születtem,
Édesanyám búban nevelt fel engem,
Búban nevelt, búban éltem idáig,
Búban éled koporsóm lezártáig. 

Esõ, esõ, ház ereszén lecsorog

Fehér fuszulyka virág 
Ne jöjj hozzám napvilág 
||: Inkább gyere sötétben 
Hadd üljek az öledbe :|| 

A sarkantyúm taréja 
Elveszett az éjszaka 
||: Gyere rózsám keresd meg 
Ha megkapod pengesd meg :|| 

Édesanyám a kendõm 
Kéreti a szeretõm 
||: Eredj lányom add oda 
Én is úgy adtam oda. :|| 

Fehér fuszulyka virág

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom
Te vagy benne legszebb virág, galambom.

Úgy elnézlek, te gyönyörû virágszál,
Azt se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe. 

Kékvirágos a mérai temetõ,
Engem temessenek bele legelõbb.
Engem elõl, azután a babámat,
Ne keressen más szeretõt magának. 

Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani. 

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom

Ha elindul az a vonat, hej, de az a vonat, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki hej, de én utánam kesereg,
Az áldja meg, aki engem teremtett. 

Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek,
Mért nem adott engem a szeretõmnek.
Adott volna, jaj, de engem oda csak annak,
Kit a szívem kiválasztott magának 

Ha elindul az a vonat

Ha kimegyek a temetõ dombjára,
Ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
Mert katona lett egyetlenegy fiából. 


Ha kimegyek a temetõ dombjára

Ha kimegyek a türei Nagyhegyre,
Ráülök én a Nagykõ tetejére,
Körülöttem lányok szedik az ibolyát,
Kalapomba abból kötnek bokrétát. 

Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik,
Minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró annak, a levele, jószagú,
Kedves babám, mért vagy ilyen szomorú. 

Kelj fel babám, mert meg akar virradni,
Mert én tõled el akarok búcsúzni.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri. 

Ha kimegyek a türei Nagyhegyre

Ha te csóka csicsóka, 
Fészket rakott a fára 
||: Diófa tetejére 
Az én rózsám kertjébe. :|| 

Kolozsvári kapuba 
Kiállott egy kislányka 
||: Göndör haja csepp szája 
Én leszek a babája :|| 

Kolozsvári kaszárnya 
Kiállott egy regruta 
||: Sárga cukrot ropogtat 
Engem oda csalogat. :|| 

Ha te csóka csicsóka

Hajtsd ki, babám, az ökröket,
Legeltesd meg szegényeket.
Bársonyfûre ne hajtsd õket,
Mert elveszik a szûrödet

Ha elveszik a szûrödet,
Mivel takarsz be engemet,
Van nekem egy cifra bundám,
Bétakarlak véle, rózsám. 

Azt mondja a kakukkmadár,
Nem sokáig élek én már.
Sírba viszen a búbánat,
Rózsám, meghalok utánad.

Ha kivisznek az udvarra,
Borulj le a koporsómra,
Ejtsél reám egy pár könnyet,
Rózsám, megérdemlem tõled. 

Hajtsd ki, babám, az ökröket

Haza is kéne mér menni,
Vajon mit fognak szóllani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :|| 

Erdõ mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :|| 

Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :|| 

Haza is kéne már menni

Hová mész, te három árva

Jaj de széles jaj de hosszú az az út
Amelyiken Barna Jancsi elindult
||: A komája lefeküdt az erdõbe
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe. :|| 

Kér volt neked Barna Jancsi azt tenni
A komádat egy kislányért megölni
||: Mert a komád sosem volt ellenséged
Barna kislány sosem lesz feleséged. :|| 

Az erdõbe most faragják azt a fát
Amelyikre Barna Jancsit akasztják
||: Fújja a szél gyolcs ingét s gatyáját
Mért ölte meg egyetlen egy komáját. :|| 

Jaj de széles jaj de hosszú az az út

Csá Bodor a borozdába :||
Nincs kenyér a tarisnyába :|| 
Gyere babám hozz, hogy egyem :||
Megszolgálom én azt neked :|| 
Gyere babám hozz kis vizet :||
Hogy oltsam el az éhemet :|| 
Úgy el vagyok keseredve :||
Mint a Csontos Marci ökre :|| 
Van szénája van saruja :||
Csak nincs aki odaadja :|| 
Kettõ-három terem rajta :||
Mégis terítve alatta :|| 
Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :|| 
Én vagyok a falu rossza :||
Engem ugat minden kutya :|| 
Kusti kutya ne ugassál :||
Én sem vagyok rosszabb másnál :|| 
Nem úgy van most mint volt régen :||
Nem az a nap süt az égen :|| 
Nem az a nap, nem az a hold :||
Nem az a szeretõm ki volt :|| 
Mer aki volt már rég elhagyott :||
Szebbre vágyott mint én vagyok :|| 
Szebbre vágyott de nem kapott :||
Még olyat sem mint én vagyok :|| 
Eljárhatsz már kapum elõtt :||
Nem úgy van mint volt az elõtt :|| 
Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :|| 
Azt az átkot mondta reám :||
Ország világ legyen hazám :|| 
Ott sem legyen meghállásom :||
Csipkebokor a szállásom :|| 
Annyi bánat a szívemen :||
Kétrét hajlott az egeken :|| 
Ha még egyet hajlott volna :||
Szívem ketté hasadt volna :|| 
Bú ebédem bánat napom :||
Fekete gyász alatt lakom :|| 
Fekete gyász fehér üröm :||
Az életem nem nagy öröm :|| 
Húzzad édes muzsikásom :||
Mer' én neked megszolgálom :|| 
Vagy aratok vagy kapálok :||
Vagy az éjjel véled hálok :|| 
Ma eliszom a pénzemet :||
Holnap a becsületemet :|| 

Népzenetár - Dalszövegek a "Kalotaszeg" kategóriából