Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél 

Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának 

Tûzrõl pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tõlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törõdöm én a világ szájával 

Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne. 

Ablakomba besütött a holdvilág

Addig megyek míg a szememmel látok, 
Ameddig egy sûrû erdõt találok 
||: Sûrû erdõ közepébe kaszárnya 
Odaleszek édes rózsám bezárva :|| 

Messze földre bujdosott a galambom 
Meg se látom vagy még hírét se hallom 
||: Csak az esik a szívemnek nehezen 
Hogy még nem is beszélhetek én vele. :|| 

Holdvilágos csillagos az éjszaka 
Kisangyalom gondolsz-e rám valaha 
||: Tanúm az ég és a fényes csillagok, 
Hogy én babám mindig csak rád gondolok. :|| 

Addig megyek míg a szememmel látok

Árva vagyok apa nélkül,
De még árvább anya nélkül.
Árva vagyok senkim sincsen,
Csak egyedül a jó Isten.
Aj-na-na...

Hajtsd ki rózsám az ökreket,
Legeltesd meg szegényeket!
Széna fűre ne hajtsd őket,
Mer elveszik a szűrödet.

Ha elviszik a szűrödet,
Mivel takarsz be engemet?
Ha elviszik a szűrödet,
Mivel takarsz be engemet.

S van nekem egy cifra subám,
Avval takarlak be rózsám.

Szerettelek sok ideig,
Szeredától csütörtökig.
Szeretett a fene soha,
Csak meg voltam veled szokva.

Úgy meg voltam veled szokva,
El sem felejtelek soha.
Úgy megvoltam veled szokva,
El sem felejtelek soha.

Aj-na-na...


Árva vagyok apa nélkül

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.

Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra. 

Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.

Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak! 

Az én kispejlovam

Azt gondoltam míg a világ mégis ég a gyertyavilág
de már látom, hogy kialszik, az én babám rám haragszik
ha haragszik, megbékéllik, mikor a kökény megérik
megérik az feketére, vágyik szívem a szőkére.

A szőkét az Isten adta, a barnát a víz hajtotta
s amér barna nem cigány, szeret engem igazán
szeret engem még más is, nálodnál szebb virág is
szeret engem a madár is, lehajlik értem az ág is.

Kicsi vagyok, hamis vagyok, azér szeretnek a nagyok
kicsi vagyok jókedvű, csókot adok, jóízű
ájlálálá


Azt gondoltam míg a világ mégis ég a gyertyavilág

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra,
De már látom, semmi se lesz belõle,
Reábízom a jóságos Istenre. 

Marsadjusztéromban állunk egész nap,
Gyenge vállam feltöri a cakompakk,
De a szívem nem töri fel semmi sem,
Haptákban is rád gondolok, kedvesem. 

Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába,
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
Mikor tõled el kell válnom, szép rózsám. 

Jaj, Istenem, hogy nézhetek el eztet,
Háborúba viszik a szeretõmet,
Sír az apa, sír a testvér s szeretõ,
Mikor lesz már teli az a temetetõ. 

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona

Bármilyen szép vagy te világ,
Benned nincsen semmi vígság,
Akármerre járok-kelek,
Mindenütt csak búra lelek.
Semmi öröm, semmi vígság,
Minek akkor ez a világ?
Ajla-lala...

Minek a rózsaszín hajnal,
Ha várni kell mindig búval,
Minek nékem minden kincsem,
Hogyha nincsen egy víg percem?
Nem kell nékem, csak temető,
Ott megnyugtat a Teremtő.
Ajla-lala...


Bármilyen szép vagy te világ

be szépen szól a cimbalom
mi lett belőlünk galambom
belőled egy árva madár
egyik ágról másikra száll
belőlem egy bús gerlice
ki a párját elvesztette

de szépen szól a muzsika
nekem még sincs kedvem soha
nincsen aki vigasztaljon
csak aki megszomorítson
aki eddig vigasztalta
nem vigasztalja meg soha

boldog volt az én életem
amíg szeretni nem kezdtem
mivolta szeretni kezdtem
minden bánatbul részt vettem

mert nekem a legszebb este
fekete gyászra van festve
mer engemet minden reggel
csak a búbúnat ébreszt fel

erdők mezők vad ligetek
hadd bujdossak tibennetek
hadd bujdossak a vadakkal
sírjak a kis madarakkal

erdők mezők vad ligetek
elmegyek én közületek
gondom nem jól viseltétek
szívem rabbá ejtettétek

temetőbe kék ibolya
nem leszek szerelmes soha
láncot veretek szívemre
megmutatom bírok vele

temetőbe zeng az ének
vajon oda kit kísérnek
akárki az nem földi rab
nálamnál százszor boldogabb

most viszik az ablak alatt
minden kislány sírva fakad
bárcsak engem vinnének ki
engem nem siratna senki


Be szépen szól a cimbalom

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom õröld meg a búzámat
Három éve nem láttam a babámat. :|| 

Akkor szép az erdõ mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :|| 

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :|| 

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám meg sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :|| 

Nem õrlöm mert nem hagyja a szeretõm
Mert nem vártál reám három esztendõt
||: Három esztendõ babám nem is olyan nagy idõ
Elvárja egy igaz szívû szeretõ. :|| 

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeretõt mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeretõt szõkét, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||

Befogom a hat ökröm a járomba

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fûszál a mezõben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :|| 

||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :|| 

Bú ebédem bánat napom

Bujdosik az árva madár,
S minden ország szélén leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény. 

Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok.
Abba reám földet hánynak,
Ott, tudom, nem taszigálnak. 

Úgy elmennék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, amivel
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy árva vagyok.

Bujdosik az árva madár

Bujdosik az árva madár,
Minden erdőszélre leszáll.
Hát az olyan árva mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény.

Árva vagyok apa nélkül,
De még árvább anya nélkül.
Árva vagyok, senkim sincsen
Egyedül csak a jó isten.

Verjen meg az isten, rózsám,
Ha te nem vagy igaz hozzám,
Mer én igaz voltam hozzád,
Igazabb mint édesanyád.

Olyan igaz, mint a gyertya,
Nem csalogattalak soha.
Te csaltál meg, nem én téged,
Verjen meg az isten téged!

Verjen meg a sötét éjjel,
De sok örömtől zártál el.
Verjen meg a piros hajnal,
Kibe siratlak jajszóval.


Bujdosik az árva madár, 
minden erdő szélen leszáll, csuhaj-haj.
Hát az olyan árva, mint én, 
hova bujdosik el szegény, csuhaj-haj.
Árva vagyok apa nélkül, 
de még jobban anya nélkül,
Árva vagyok senkim sincsen, 
csak egyedül a jó Isten.
Csak egyedül a jó Isten, 
csak egyedül a jó Isten, csuhaj-haj

Erdők mezők vadligetek, 
hadd bujdossak tibennetek csuhaj-haj,
Hadd bujdossak a vadakkal, 
sírjak a kis madarakkal csuhaj-haj.
Erdők mezők, vadligetek, 
elmegyek én közületek,
Gondom nem jól viseltétek, 
szívem rabbá ti tettétek, ajla-la-la.
Szívem rabbá ti tettétek, csuhaj-haj.


Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretõt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :|| 

Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :|| 

Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :|| 

Búsulni sohasem tudtam

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szerelek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek. 

Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget, 
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendõjét könnyeitõl soha ne szárassza meg. 

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni

De szépen szól a muzsika,
Nékem mégsincs kedvem soha.
Nincsen, aki vigasztaljon,
Csak, aki megszomorítson.

De szépen szól a cimbalom,
Mi lesz belőlünk galambom?
Belőlem egy árva madár,
Egyik ágról másikra száll

Ne húzd cigány ezt a vígat,
Húzd a legeslegbúsabbat,
Könnyet fakasszon a zene,
Könny hulljon a hegedűdre!

Húzzad cigány, mert már látom,
Hogy múlik ifijúságom.
Szomorúan, keservesen,
Amilyen az én bús kedvem.


De szépen szól a muzsika

Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :|| 

Édesanyám mi van a kötényében
Három alma adjon egyet belõle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||
 
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenbõl vagyok kiszabadulva. :|| 

Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :|| 


Édesanyám ha bejön Kolozsvárra

Édesanyám mért is szültél,
Ha engemet megvetettél,
Mért is szültél a világra,
Örökös szomorúságra,
Édesapám is volt nékem,
Nem is olyan réges-régen.

Mért nincs apám, mért nincs anyám,
Csak mióta meghalt apám.
Édesanyám hol a szíved,
Hol az anyai szerelmed?

Mért virágzik jégvirágot,
Mért vetetted meg a lányod?
Kimegyek a tevetőbe,
Leborulok egy sírkőre.

Az a sírkő kinek jele?
Ott van apám eltemetve,
Leborulok sírhalmára,
Szívem vigasztalására.

Göröngyei azt susogják,
Itt vár reád a boldogság,
Itt lesz szíved meggyógyulva,
Itt lesz lelked megnyugodva.

Édesanyám, mért is szültél,
Ha ennyire megvetettél?
De sok mindennek kitettél,
A bánattól nem kíméltél.


Édesanyám mért is szültél

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belõle.
Úgy sem soká ehetem az almáját,
Mert viselem a Román király csákóját.
Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
Mert viselem a Román király fegyverét. 

Édesanyám mi van a kötényében

Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna
Maradtam volna bimbóba, hateha 

Én vagyok az, aki nem jó
Felleg-ajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget, a felleget
Sírok alatta eleget, hateha. 

Édesanyám rózsafája

Én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa.
Én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa.
De megugrott a lova, hogy egy meg a kutya!
De megugrott a lova, hogy egy meg a kutya!

Gyere rózsám, gyere már, mert a szívem rég hogy vár.
Gyere rózsám, gyere már, mert a szívem rég hogy vár.
Adj egy csókot hajnalba, hogy szívem hasogassa.
Adj egy csókot hajnalba, hogy szívem hasogassa.

Kerek udvar kicsi ház, kedves rózsám, mit csinálsz?
Csinosítom magamat, várom a galambomat.
Kicsi szekér kicsi szán, csak a télen vagyok lány.
Azután meg menyecske, szeretnek minden este.


Én is voltam valaha, szép asszonynak kocsisa

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
Hogy ne legyek boldog soha. 

Még akkor is megátkozott,
Mikor bölcsõmben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
Ország világ legyen hazám. 

Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.
Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom. 

Én okoztam a fájdalmát,
Én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
Mert nem voltam jó leánya. 

Hegyek völgyek álljatok meg,
Hogy panaszoljam el nektek:
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken. 

Engem anyám megátkozott

Erdély körül van kerítve 
Mégis kimegyek belõle 
||: Olyan szép lányt hagyok benne, 
Hogy holtig fáj a szívem érte. :|| 

Lányok, ti erdélyi lányok, 
Kössetek százféle virágot 
||: Tûzzétek fel a mellyetekbe, 
Hogy arról jussak eszetekbe :|| 

Anyám öreg édesanyám, 
Kedves felnevelõ dajkám 
||: Engemet idõ elõtt szültél 
Mégis katonának küldtél :|| 

Megy a vonat Belényesre 
Ripeg-ropog a kereke, 
||: Az van az oldalára írva, 
Hogy haza ne várjatok soha. :|| 

Erdély körül van kerítve

Erdélyország az én hazám nem Német
Oda vágyik gyenge szívem míg élek
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném csak még egyszer meglátni

Ha megindul az a gõzös had menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom a jó Isten áldja meg 

Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretõmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának 

Erdélyország az én hazám

Erdő, erdő, kerek erdő, 
De szép madár lakja kettő, 
Kék a lába, zöld a szárnya, 
Piros a rózsám orcája. 

Olyan piros, mint a vér, 
Tőlem gyakran csókot kér, 
De én bizony nem adok, 
Inkább jól megátkozom. 

Kilenc fia néma legyen, 
A tizedik leány legyen, 
Az is olyan csalfa legyen, 
Ország-világ híre legyen.


Erdő, erdő, kerek erdő

Esõ, esõ, ház ereszén lecsorog,
Az én babám, csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet,
Találsz te még olyat, mint én, eleget. 

Búra, búra, búbánatra születtem,
Édesanyám búban nevelt fel engem,
Búban nevelt, búban éltem idáig,
Búban éled koporsóm lezártáig. 

Esõ, esõ, ház ereszén lecsorog

Ez a világ, amilyen nagy,
te, galambom oly kicsiny vagy
de ha téged bírhatnálak,
a világért nem adnálak.

Te vagy a nap, én az éjjel,
teljes teli setétséggel,
ha szívünk összeolvadna,
rám be szép hajnal hasadna!

Ne nézz reám, süsd le szemed -
elégeti a lelkemet!
De hisz úgysem szeretsz ingem,
égjen el hát árva lelkem!

Az én torkom álló malom,
úgy őröl, ha meglocsolom.
Árva szívem a molnárja,
bánatot hord garatjára.


Ez a világ, amilyen nagy

Ezek a szép szász leányok
Kihúzós kendőben járnak
Ki van húzva a kendőjek
Elhagyta a szeretőjek

Mind azt mondja ki nem tudja
Hogy én nem búsulok soha
Pedig nincsen az az óra
Hogy a könnyem ne hullana

aj-ra-ra-ra...


Ezek a szép szász leányok

Ezek a szép szász leányok kihúzós kendőbe járnak.
Ki van húzva a kendőjek, elhagyta a szeretőjek.
Illik a tánc a cudarnak, minden rongya lobog annak,
lobog elől, lobog hátul, lobog minden oldalárúl.

A kisasszony azt hiszi, hogy a betyár elveszi.
Ne higgye el előre, semmi válik belőle!
A kisasszony piparéz, mindig a tükörbe néz,
a kisasszony gyenge teste megkívánja minden este.

Szerettelek, nem kellesz már, szidott anyád, ne szidjon már!
Nem fog engem meg az átka, szálljon a maga nyakába!
Nem kívánok egyéb átkot, egyél meg egy véka mákot,
addig élj, amíg megeszed, minden napra egy-egy szemet!

Éjjel-nappal mindig iszom, soha ki em fogyatkozom.
Árok, árok, keskeny árok, nem reméltem, hogy így járok!
Beleestem, benne vagyok, a búbánat rabja vagyok,
beleestem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok.


Ezek a szép szász leányok kihúzós kendőbe járnak

Fehér fuszulyka virág 
Ne jöjj hozzám napvilág 
||: Inkább gyere sötétben 
Hadd üljek az öledbe :|| 

A sarkantyúm taréja 
Elveszett az éjszaka 
||: Gyere rózsám keresd meg 
Ha megkapod pengesd meg :|| 

Édesanyám a kendõm 
Kéreti a szeretõm 
||: Eredj lányom add oda 
Én is úgy adtam oda. :|| 

Népzenetár - Dalszövegek a "Magyar" kategóriából