be szépen szól a cimbalom
mi lett belőlünk galambom
belőled egy árva madár
egyik ágról másikra száll
belőlem egy bús gerlice
ki a párját elvesztette

de szépen szól a muzsika
nekem még sincs kedvem soha
nincsen aki vigasztaljon
csak aki megszomorítson
aki eddig vigasztalta
nem vigasztalja meg soha

boldog volt az én életem
amíg szeretni nem kezdtem
mivolta szeretni kezdtem
minden bánatbul részt vettem

mert nekem a legszebb este
fekete gyászra van festve
mer engemet minden reggel
csak a búbúnat ébreszt fel

erdők mezők vad ligetek
hadd bujdossak tibennetek
hadd bujdossak a vadakkal
sírjak a kis madarakkal

erdők mezők vad ligetek
elmegyek én közületek
gondom nem jól viseltétek
szívem rabbá ejtettétek

temetőbe kék ibolya
nem leszek szerelmes soha
láncot veretek szívemre
megmutatom bírok vele

temetőbe zeng az ének
vajon oda kit kísérnek
akárki az nem földi rab
nálamnál százszor boldogabb

most viszik az ablak alatt
minden kislány sírva fakad
bárcsak engem vinnének ki
engem nem siratna senki