Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám
A jóisten mégis gondot visel rám :|| 

Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam.
||: Megtanultam hogy kell tûrni, szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívbõl szeretni :|| 

Árva vagyok, még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincs édesanyám.
||: Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg, mi az éget borítja :|| 

Mostoha volt hozzám még,
Hozzám még a világ is,
Száraz földben elhervad a virág is. 


Kicsi madár mért keseregsz az ágon

Kimentem egy hegyre, lenéztem a völgybe, 
||: Ott láttam a babám tiszta feketében :|| 

Tiszta feketében, pohár a kezében 
||: Köszöntesd reám babám, hadd igyam belõle :|| 

Mintsem rád köszöntném, inkább elönteném
||: A tengernek habját kanállal kimerném :|| 

Annak fenekérõl drága gyöngyöt szednék 
||: Abból a babámnak gyöngykoszorút kötnék :|| 

Kössed rózsám, kössed, te csak mindig kössed, 
||: Mert az én galambom nem leszel már többet :|| 

Kimegyek a hegyre

Kispejlovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot,
Harmadszor is, sejehaj megkerülhette volna,
Ha Görgey igaz szívû lett volna. 

De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk
Ha Görgey, sejehaj, igazszívû lett volna,
A magyar ember senki rabja nem volna.

Kispejlovam megérdemli a zabot

Megátkozott engemet édesanyám, 
Hogy ne legyen se országom, se hazám 
||: Csipkebokor legyen az én szállásom 
Ott se legyen nékem megmaradásom. :|| 

Csipkebokor szúrta meg a kezemet, 
Barna kislány csalta meg a szívemet, 
||: Barna kislány ne csald meg a szívemet 
Én akarom megcsalni a tiedet. :|| 

Megátkozott engemet édesanyám

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretõt
Kapok bizony minden ujjamra kettõt.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
Terem legény minden leány számára. 

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretõt

Nagy gazda volt az én apám, 
Nagy birtokot, hagyott énrám. 
||: Hat ökörnek kötelét, három vasvilla nyelét 
Kilenc szekér szénaboglyának helyét. :|| 

Nagygazda volt az én apám, 
Nagy birtokot hagyott énrám. 
||: A nagy hombárt üresen, a sok adót fizessem, 
Széles földjét hogy keservesen nézzem. :|| 

De én azt elpazaroltam, 
Magamnak semmit sem hagytam, 
||: Hagytam biz' én eleget, jó kapa, kaszanyelet, 
Temetõben sírnak való jó helyet. :|| 


Nagy gazda volt az én apám

Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót-békát rámkiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem én életembe! 

Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is, adjon egyet belõle.
Veszek véle, csináltatok márványkõbõl koporsót,
Négy sarkára ráveretem a jajszót. 

Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet. 

Nagypénteken mossa holló a fiát

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
Nincs akire, nincs akire itt hagyom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
Éljed vele világodat, világodat nem bánom. 

Nem forog, nem forog a dorozsmai szélmalom,
Levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nekem a száz aranyos levele,
Ha én maga, ha én magam nem beszélhetek vele. 

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
Milyen bánat van az én bús szívemnek.
||: Ha kicsapna, tenger lenne belõle,
Nagy a világ, elborítná örökre :|| 

Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna.
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,
Jobb lett volna az én árva szívemnek :|| 

Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,
Hogy az út elõtted rózsává váljon.
||: Még a fû is édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen. :|| 

Nem tudja azt senki, csak a Jóisten

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat. :|| 

Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :|| 

Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :|| 

Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és fõzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :|| 


Piros kancsó piros bor

Szántani kén', tavasz vagyon,
A szerszámom széjjel vagyon.
Ekevasam Vasváron van,
Járomszegem Szegeden van. 

A tengelyem Dengelegen
A kerekem Kerepesen.
S négy szép tulkom a vásárba,
Isten tudja, hol az ára. 

Szántani kén', tavasz vagyon

Szép holdvilág volt az este
Ki van a szerelem festve
Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére. 

Szép holdvilág volt az este
Valaki ült az ölembe
Valaki ült az ölembe
Fekete virágos ingben. 

Fekete virágos ingben
Boros pohár a kezében
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében. 

Szép holdvilág volt az este

Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régen nem láttalak
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig. 

Édesanyám mondta nékem
Minek a szeretõ nékem
De én arra babám nem hajlottam
Titkon szeretõt tartottam. 

Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késõ
Mer' az idegen az elsõ. 

Idegenét megfogadtam
Az anyámét elhallgattam :|| 
Titkon szeretõt tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ez után olyat szeress
Akit könnyen elfelejthetsz. 

Tarka paszuly az ágy alatt

Temetõbe' szól az ének, 
Temetõbe kit kísérnek. 
Akárki, már nem fél biz' a', 
Nálam százszorta boldogabb. 

Itt viszik az ablak alatt, 
De sok ember sírva fakad, 
Mért nem visznek engemet ki, 
Legalább nem sírna senki. 

Kísérj ki babám a sírig, 
Az örök nyugodalomig, 
Vess reám egy lapát földet, 
Talán megérdemlem tõled 

Temetõbe' szól az ének

Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona 

Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerrõl fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét. 

Három kislány kimegy a temetõbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretõje. 

Udvaromba aranyvályú, aranykút

Új a csizmám, galambom, el akarom viselni,
De a császár nem akarja engedni.
Engedd, császár, nem a te pénzed ára.
Ezt a kedves galambom vette vásárfiára. 

Ha felülök galambom, a fekete gõzösre,
Isten tudja, hol szállok ki belõle
Majd kiszállok valahol a harcmezõn
Ott lesz nekem, galambom, majd a gyászos temetõm. 

Új a csizmám, galambom, el akarom viselni

Vajon ide bemenjünk-e
Jó pálinkát árulnak-e
Vajon jól megmézelték-e
Hogy mi azt megihassuk-e 

Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg 

Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Had mulassam ki magamat 

Népzenetár - Dalszövegek a "Kalotaszeg" kategóriából