Ó, szomorú Jézus,
Angyalok öröme,
Mily dolog, hogy szíved,
Bánattal van telve.

Szerelmes anyádtól,
Immár elbúcsúztál.
Mind tanítványidtól,
Hamar elmaradtál.


Ó, szomorú Jézus

Ó, te rettenetes, keserű halál,
Ki nékem mindenkor figyelmes vótál,
Miként épp prédálád fel életemet,
Elszakasztád töllem a lelkemet.

Mos­ már az én lelkem kíván keresni,
Mert Te nálad né­kül örökre kell hallni,
Szerelmes Istenem, fordulj hozzám,
Vígasztald lelkemet, s tekints reám.


Ó, te rettenetes, keserű halál

Oda alá köles talló,
Úgy eldobott engem a ló.
Úgy eldobott engem a ló.
Soha nem belüllem jó.


Oda alá köles talló

odabenn a ződ erdőben
odabenn a ződ erdőben
madár lakik egy fészekbe
madár lakik egy fészekbe
én is odamennék lakni

én is odamennék lakni
én is odamennék lakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni

kicsi madár hogy tudsz élni
kicsi madár hogy tudsz élni
mikor nem is tudsz beszélni
mikor nem is tudsz beszélni
lám én mennyiket beszélek

lám én mennyiket beszélek
lám én mennyiket beszélek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek


Odabenn a ződ erdőben

Odafenn a hegytetőn,
Ott lakik a, ott lakik a szeretőm.
Fehér kendőt lobogtat,
Engem oda, engem odacsalogat.

Ha jén oda elmegyek,
Szeretője, szeretője én leszek.
Ha én oda elmegyek,
Szeretője, szeretője én leszek.


Odafenn a hegytetőn

Odaki a csenderbe,
Rózsa termik a fűbe.
/:Gyere rózsám szedjük le,
Köss koszorút belőle.:/

/:Azért vagyok szomorú,
Mert a nevem koszorú.:/
/:Azért vagyok lenvirág,
Hogy szeressen a világ.:/

/:Nekem olyan ember kell,
Ha beteg is keljen fel.:/
/:Jöjjön vélem a bálba,
Ne heverjen az ágyba.:/

/:Hosszú fekete retek,
Barna legényt szeretek.:/
/:Azt is azért szeretem,
Kék a szeme, mind nekem.:/

Kék a szeme, szökjön ki,
Ne szeresse mindenki!

/:Zöld az erdő, zöld, zöld, zöld
Kiben nekem kedvem tölt.:/
/:Ha még egyszer telhetnék,
Szívem meg is újulnék.:/


Odaki a csenderbe

Od­ alá szolgáltam,
Szolgalegény voltam.
A keblembe mászott
A nagy sási kígyó.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

- Vedd ki apám, vedd ki
A nagy sási kígyót!
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.
...


Od­ alá szolgáltam

Óh kimondhatatlan szörnyű nagy fájdalom,
A purgatiromban nincs semmi nyugalom.
Reszketnek tagjaim iszonyú kinzásban,
Szüntelen jajgatnak a nagy tüzlángokban.


Óh kimondhatatlan szörnyű nagy fájdalom

Óh, atyai intésöknek megvetett gyümölcsei,
Óh, éfiu érzéseknek összeromlott erkölcsei,
Óh, éfiu érzéseknek összeormlott erkölcsei.


Óh, atyai intésöknek megvetett gyümölcsei

Oh, te áldott Kanahán,
Hortobágy melléke,
Beh sok szegény legénynek
Édes anyja vagy te.

Kenyeret adsz kezébe,
Pénzt az erszényébe,
Nincsen nálunk drágaság,
Mert nem Tótország ez.

Kedves nálunk a jó bor, 
Mert Magyarország ez,
Oh, be áldott jó föld ez,
Nincs hasonló ehhez.


Oh, te áldott Kanahán

Oh, te csodálatos német,
Jer, hadd fessem le a képed
Rozsdás, tubákos orroddal,
Hatszegletű kalapoddal,
Huncut német, selma német!

Hol voltál te, akkor német,
Mikor Bécsben az ég zörgött?
Hogy a fene meg nem evett, 
Hogy a mennykő meg nem ütött,
Huncut német, cudar német!

Minek jöttél magyar közé,
Mikor Bécsben elélhettél?
Bécsben elég béka vagyon,
Melyből élhetsz úri módon,
Huncut német, cudar német!

Hol vetted a bugyogódat,
Ezerráncú hacukádat? 
Melyben hizlaltad marhádat,
Ej, te német az anyádat,
Huncut német, cudar német!


Oh, te csodálatos német

Ókáj-bókáj, ha mëggyógyul, nem fáj!
Akának-bakának, szaladok a nagy fának.
Fogom a kancsikát, ütöm a Jancsikát.


Ókáj-bókáj, ha mëggyógyul, nem fáj

Októberben, mikor megy a legény katonának
Azt mondja a lánynak, kísérje az állomásra.
Nem kísérlek, babám, lehullott a gyöngyharmat a rétre,
Sáros lesz a cipőm, megver a jó anyám érte.


Októberben, mikor megy a legény katonának

Októbernek, októbernek elsején
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
Azután a csíkkarcfalvi lányoktól.

Öntsed, öntsed bús szemeim könnyeim,
Senkinek sincs oly bánatja, mint enyim.
Mer engemet kedves babám elhagyott,
Aki ingem tiszta szívből óhajtott.

Ha elmégy es édes rózsám, kévánom,
Még az út es piros rózsájé váljon,
Még a fű es édes almát teremjen,
A te szíved ingem el ne felejtsen.

Ha kimegyek arra magas tetőre,
Találok én szeretőre, kettőre.
Ajaj, ajaj de nagy baj,
Hogy a babám szíve olyan, mint a vaj.

Az Isten es Katonának teremtett,
S ej de még a pap es annak keresztelt.
Az es leszek míg a világ világ lesz,
Míg az égen egy ragyogó csillag lesz.

Csíkkarcfalva, te itt maradsz örökre,
Csak még egyszer kimehessek belőle.
Adjon Isten jót a magyar hazának,
S az oláh es kérjen, ha kell magának.

Nem messze van az én babám lakása,
Ide látszik az ő tornácos háza.
Bús gerlice szokott rája leszállni,
Nehéz tőled édes rózsám megválni.

Októbernek, októbernek elsején

Októbernek, októbernek elsején,
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
Azután a csíkkarcfalvi lányoktól.

Ha kimegyek arra magos tetőre,
Találok én szeretőre, kettőre.
Ej, haj, haj, haj, de nagy baj,
Hogy a babám szíve olyan, mint a vaj.

Amerre mész édes rózsám kívánom,
Hogy előtted a rét rózsává váljon
A zöld fű is piros rózsát teremjen,
A te szíved soha el ne feledjen!


Olyan bú szállt a szívemre,
Kétrét hajlott a lelkemre.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem kettéhasadt volna.

Olyan bú szállt a szívemre

olyan igaz voltam hozzád mint a nap
mely az égen ragyogva jár egész nap
ragyogva jár meleget süt a fődre
kisangyalom de sokszor jutsz eszembe
eszembe jutsz mer el se felejtelek
mer én téged igazán szerettelek


Olyan igaz voltam hozzád mint a nap

olyan nap nem jő az égre
könyvem ne hulljon a földre
hull a földre hull előmbe
hull a gyászos kebelembe

jaj istenem sok búm után
adj egy kevés jót is immán
jaj istenem vígasztalj meg
hogy a búmban ne haljak meg

szerettelek rózsám nagyon
de már annak vége vagyon
aki miatt vége vagyon
isten annak jót ne adjon

tavaszi szél utat száraszt
minden madár társat választ
hát én magam kit válasszak
kire bokrétát akasszak


Olyan nap nem jő az égre

Ómárium kiskulycsa,
Násznagyuram, de furcsa!
Tyííííhuj!
Fekete, bő a kötényem,
Derék gyerek a vőfényem,
Tyííííhuj!
Sürü csalán az árokba,
Násznagyuram a sarokba,
Tyííííhuj!


Ómárium kiskulycsa

Onnajd allú jön a hajó sebesen,
Az hozza a magyar bakát lövötten.
Ezredorvos csak ugy sétál utána,
Egyenként hordják be az ispotályba.

- Arra kérem ezredorvos uramat,
Ne vágja el az én lövött lábamat!
Inkább adja éles kardját kezembe,
Hadd szurom be az én beteg szivembe!


Onnajd allú jön a hajó sebesen

Onnajd alul, Somhegy felül, jönnek a cigányok,
Hárman ülnek egy kis lovon, dorombot csinálnak.

Előugrik a bóha, táncba akar mennyi,
Csiszeg-csoszog a tetü, ű is akar mennyi.

- Ej, te tetü, nem oda, én megyek a táncba,
Megfogom a lábodat, kidoblak a sárba!

Adjon Isten egy kis essőt a mi kenderünkre,
Férjhez megy a szúnyogleány, nincsen lepödője.

Összevarrtam két zsákot, az a lepödője,
Összevarrtam két tarisznyát, az a fejkötője!


Onnajd alul, Somhegy felül, jönnek a cigányok

Onnan alól jön egy terhes gálya,
Aztat a szél visszataszigálja.
Ugye komámasszony kend se bánja,
Ha a koma kendet taszigálja.


Onnan alól jön egy terhes gálya

Ország, világ az én hazám,
Ország, világ az én hazám,
Vajon hun van a jó anyám,
Vajon hun van a jó anyám?

Kopár ódal a nyughelyem,
Kopár ódal a nyughelyem,
Csipkebokor takar ingem,
Csipkebokor takar ingem.

Akármerrül fújjon a szél,
Akármerrül fújjon a szél,
Mindenfelől csak ingem ér,
Mindenfelől csak ingem ér.
...


Ország, világ az én hazám

Országúton masirodzom
A lábaimal nagy port hajtok
Ó mel nehéz a járásom,
Keserves az elválásom.

Nézz ki rózsám ablakidon!
Ki jár kerek udvaridon?
Vess utánam egy pillantást!
Többet úgyse látjuk egymást.

Ne sírj, rózsám, ne keseregj,
Hogy tied nem lehetek!
Már én mostan másé vagyok,
Magammal szabad nem vagyok.

Szabad élet, szabad madár,
Jaj be víg, ki szabadon jár!
Jártam én s egy ideig,
Tizenkilenc esztendeig.

Lábad akármerre járjon,
Szíved mind utánam fájjon!
/:Kezed akárkit öleljen,
Szemed engem ne felejtsen!:/


Országúton masirodzom

Országúton masirodzom,
A lábamval nagy port hajtok.
Ó, mel nehéz a járásom,
keserves az elválásom.

Nézz ki, rózsám, ablakdon!
Ki jár kerek udvarido?
Vess utánam ëgy pillantást!
Többet úgyse látjuk ëgymást.

Ne sírj, rózsám, ne keserëgj,
Hogy a tëjéd nem lëhetëk!
Már én mostan másé vagyok,
Magamval szabad nem vagyok.

Szabad élet, szabad madár,
Jaj be víg, ki szabadon jár!
Jártam én ës ëgy idejig,
Tizënkilenc esztendejig.


Országúton mennek a katonák,
Jaj de szépen fújják a trombitát,
Elől mén a hadnagy, aki vezet,
Gyere babám, fogjál velem kezet.

Nem fogok én a hadnagy úrral kezet,
Inkább írok egy szerelmes levelet,
Ma megírom, holnap elolvasom,
Holnapután el kell masíroznom.


Országúton mennek a katonák

Osztán, osztán jó gazda,
Jól nyújtozzál ez ágyba(n),
Lujaha, juhaha,
Jól nyújtózzál ez ágyba(n).

Hajtsd félre ajtód sarkát,
Húzd ki e hordód csapját.
Lujaha, juhaha,
Húzd ki hordód csapját.

Egy pohárval, jó borval,
Beszélgetünk jó gondval.
Ujahaj, juhaha,
Beszélgetünk jó gondval.

Úgy repülünk, mind e raj,
Mennybe menjünk, mind angyal.
Lujaha, juhaha,
Mennybe menjünk, mind angyal.


Osztán, osztán jó gazda

Ott ül egy vén banya,
Annak van egy szép lánya,
Jutka, Jutka.
Kukurica supka
Kendert csapni elmehetsz,
Pozdorjára lefekhetsz,
Ó, anyám, anyám, de kivel?
Talán a vőlegényvel.


Népzenetár - Dalszövegek