Országúton masirodzom,
A lábamval nagy port hajtok.
Ó, mel nehéz a járásom,
keserves az elválásom.

Nézz ki, rózsám, ablakdon!
Ki jár kerek udvarido?
Vess utánam ëgy pillantást!
Többet úgyse látjuk ëgymást.

Ne sírj, rózsám, ne keserëgj,
Hogy a tëjéd nem lëhetëk!
Már én mostan másé vagyok,
Magamval szabad nem vagyok.

Szabad élet, szabad madár,
Jaj be víg, ki szabadon jár!
Jártam én ës ëgy idejig,
Tizënkilenc esztendejig.