a babám kertjibe
vagyon egy cidrusfa
ahhoz vagyon kötvel
egy szép pejparipa

pántlika kantárja
arany a zablája
kedves kisangyalom
te vagy a gazdája

kurta farkú föcske
szép barna menyecske
honnan jöttél ide
ez idegen földre

nem jöttem én gyalog
a gőzkocsi hozott
a babám szép szemei
idecsalogatott


A babám kertjibe

A bácskai szűröm alja
Körös körül ki van varrva,
Körös körül ki van varrva, ki van rakva,
Kedves rózsám neve rajta.
Körös körül ki van varrva, ki van varrva,
Kedves rózsám neve rajta.
A bácskai szűröm alja
Körös körül ki van varrva,
Körös körül ki van varrva, ki van rakva,
Kedves rózsám neve rajta.


A bácskai szűröm alja

A bakonyi zöld erdőben van egy fa,
Ahhoz van a kispejlovam csatolva.
Kötőfékje hosszura van engedve,
Kisangyalom, rég el vagy már felejtve.

A bakonyi zöld erdőben születtem,
Anyám se volt, mégis fölnevelődtem.
Ugy nőttem föl, mint a kertben a rózsa,
Volt szeretőm már tiz éves koromba.

A bakonyi zöld erdőbe van egy sir,
Oda jár egy barna kislány, mindig sir.
Göndör haját százfelé fujja a szél,
Kedves babám, de hiába szerettél.


A bakonyi zöld erdőben van egy fa

A barátok, a barátok facipőbe járnak,
Azok élik világukat, akik ketten hálnak.
Lám én szegény béres legény, csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.


A barátok, a barátok facipőbe járnak

A bátai bíró lánya,
Egy pendelybe ment az ágyba,
Jaj, de megkönyörögtetett,
Míg az ágyába eresztett.

Azt gondoltam mindig így lesz,
Hogy szeretőm soha nem lesz,
Dehogy nem lesz, de bizony lesz,
Nálad babám százszor jobb lesz.

Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre van a kerék utca,
Kis angyalom gyalogútja.


A bátai bíró lánya

a bazsarózsának lehajlott a szára
elhajlottam én is egy hűtlen szavára
mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
mit ér a szerelem igaz hűség nélkül

istenem nagy dolog ki egymás szereti
mégis a jó isten össze nem vezeti
de még nagyobb dolog ki egymás gyűlöli
mégis vénasszony összeköszörüli


A bazsarózsának lehajlott a szára

A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában.
Jaj, de homályosan ég, annál mulat a vendég
A legények berúgtak, hazamenni nem tudnak.
Jaj, de homályosan ég, három betyár a vendég
A Becsali Csárdában ecet ég a lámpában.


A Becsali Csárdában, ecet ég a lámpában

A berényi laktanya, de magas a teteje
Ráhajlik a cseresznyefa levele
Cserebogár csípd le annak levelét
Le ne törtje sejehaj a rezescsákóm tetejét.

Kökényszemű barnakislány kisétált a kiskertbe
Bazsarózsát szakított a kezébe
Ugyan kislány kinek szeded a rózsát
Határőr az én babám szedek neki bokrétát.


A berényi laktanya, de magas a teteje

A betleni erdő alatt
Van egy kis kút fedél alatt.
Aki abból vizet iszik,
A babájától búcsuzik.

Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsuztam.
Úgy elbúcsuztam szegénytől,
Hírét sem hallom senkitől.


A betleni erdő alatt

A bogácsi kislányoknak nincs párja,
Mikor mënnek vasárnap a templomba.
Olvasó jés imakönyv van a kicsi kezébe,
Régi szeretője van az eszébe.

A bogácsi legényëknek nincs párja,
Mikor mënnek vasárnap a kocsmába.
Sörös pohár a kezébe, jösszecsörgeti,
Bal karjával a babáját öleli.

kukoricafosztás alkalmával


A bogácsi kislányoknak nincs párja

A borjúkat kihajtottam
Komámasszony megtaláltam
Ej-haj, addig-addig diskuráltunk
Míg a csordát hazavártuk.

Bémentünk a korcsomába
Ittunk két köböl búzára
Ej-haj, a féllitrest elővettem,
Komámasszonyt megtiszteltem.

Addig-addig tisztelgettem
A féllitrest elejtettem.
Ej-haj, addig-addig tisztelgettük
Míg egymást meg sem ismertük.

Jámbor uramnak azt mondtam,
Borjúk után futkároztam.
Ej-haj, csak a boros korsó tudja
Hová lett a köböl búza.
Ej-haj, szegény ember azt gondolja,
Hogy az egér mind elhordta.

Mü Felszegbe is fölmentünk,
Mozsikást is jót kerestünk.
Sej-haj, kerülj-fordulj, komámasszony,
Adj egy inget szomszédasszony!


A borjúkat kihajtottam

A borostyán apró kéket virágzik, 
Az én babám éppeg most házasodik. 
Híjj el rózsám a te lakodalmadba, 
Táncoltass meg vőlegényi korodba. 

Sárgadinnye felfutott a görögre, 
El kell válni kisangyalom örökre. 
Elválásom nem annyira sajnálom, 
Csakhogy téged szerettelek, azt bánom. 

Jaj de bajos ki egymást nem szereti, 
Ketten kell egy párnára lefeküdni. 
A párnának a két vége elszakad, 
A közepe tiszta jónak megmarad. 

Jaj de bajos a szerelmet titkolni, 
Tövis közül az ibolyát kiszedni. 
Kiszedném, de megszúrja a kezemet, 
Verje meg az Isten a te szívedet.


A borostyán apró kéket virágzik

A brassai kórház földje homokos,
Azon sétál Fabriciusz főorvos.
Főorvos úr nagyra vóna kérésëm.
Szemfájdalmam, ha tud rajtam, segéljen. (să)

(să) Tíz-húsz forint ezüspénzbe nagyon szép,
Ha kívánja, előre lefizetëm.
A brossai konház földje homokos,
Azon sétál Fabriclusz főorvos.

S tüzes lápisz, élës kés a kezibe,
Azzal mëgy a második emeletre.
S mikor ëngem Fabriciusz operál,
Riszkér asszon a fejemnél csak mëgáll.

S Tódor János lefogja két kezemët,
Fabriciusz ópërálja szëmëmët,
Tódor János lefogja két kezemët,
Fabriciusz opërálja szëmë[mët].

(să) Főorvos úr, köszönöm a j­óságát,
Napontai ëgyszëri orvoslását.
Tódor János, köszönöm a jóságát,
Naponta a hetszëri megszidását.

S riszkér asszon, köszönöm a jóságát,
Napontai kétszeri orvoslását.
A szakácsné maradjon mëg magának,
Ëgye mëg a sűrűjét a zupának,

Hogy ne szűrje többé átol a szitán,
Úgyës tudjuk, hogy azt zupánok hívják.
S elsárgultam, mint a csëre levele,
Elsárgított Fabriciusz kënyere.


A brassai kórház földje homokos

A buzai hegy alatt, hegy alatt
Barna kislány piras rózsát arat.
Én vagyak a piras rozsa kéveketője,
Gyáva legény kinek nincsen szeretője.

A kékesi sorozó szobába
Piros rózsa nyillik az ablakába.
Én is egyet szakasztottam hej de belőllë,
Háram évig meg kell szenvedjek1 érte.

Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el,
Nem győzed el sejemkeszkenyővel.
Kilencet köt fejére, hej a nyakára,
Tizediket a karcsú derekára.


A buzai hegy alatt, hegy alatt

A búzának meg kell érni,
Szárazon kell learatni.
Szívemnek meg kell hasadni,
Hogy mindennap újból érik.

Ne menj kislány a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra.
Elvágod a gyönge kezed,
Ki süt néked lágy kenyeret.

Az aratást alig várom,
Akkor veszlek el galambom.
Meg is nézem minden reggel,
Sárgult-e a kalász éjjel.


A búzának meg kell érni

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, ladi-ladi-lom.
Kigyulladt a hátulja, ladi-ladi-lom, ladi-ladi-lom.
Benne égett a vajda, a vajdának a szép lánya,
Mert ő volt ám az a zimbeli, zomboli szép asszony, jó asszony, ladi-ladi-lom, ladi-ladi-lom.


A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, ladi-ladi-lom

A cipőmnek se sarka,se talpa,
eltáncoltam az ajaki bálba.
Lesz még annak sarka is, talpa is,
lesz szeretőm szőke is, barna is.


A cipőmnek se sarka,se talpa

A citrusfa levelestől, ágastól,
Kisangyalom, hogy váljunk el egymástól?
Megválásom nem annyira sajnálom,
Csak igazán szerettelek azt bánom.


A citrusfa levelestől, ágastól

A csarnokba az író,
Belehullott a bíró,
Nem lepi be, belepim belepi,
A csarnokba az író,
Belefulladt a bíró,
Nem lepi be, belepi, belepi.


A csarnokba az író

A csengei bírónak
Jó hat lovát mondanak,
Ellopnám az éjszaka,
Hogyha rám nem virradna.

De a hajnal hasad már,
Jön a zsandár, vasal már,
Vasalja a kezemet,
Letesznek az egyesbe.

Letesznek az egyesbe,
Az egyes fenekére,
Gyere babám, váltsál ki,
Ne hagyjál elhervadni!

Kiváltalak, ki-ki-ki,
Nem hagylak elhervadni.
Eladom a selyem kendőmet,
Kiváltalak tégedet.


A csengei bírónak

A csentei túrós mácsik, 
Egyik hosszabb, mint a másik. 
Se nem túrós, se nem darás, 
Csente földben nincs maradás.

Édesanyám lánya voltam, 
Míg szeretőt nem tartottam.
De most midőn egy akadott, 
Engem anyám kitagadott.

A csentei hírös lányok, 
Mindig a csárdába járnak.
Reggel felé megy az édesanyja,
Sodrófával veri haza.


A csentei túrós mácsik

A csetényi, a csetényi lacikonyha elejbe
Kitették a, kitették a bablevest a csöbörbe.
János bácsi meri széjjel a levest
Megtalálta, megtalálta a meztelen egeret.

A szakácsnék, a szakácsnék kiszaladtak a neszre,
- Jaj, Istenem, jaj Istenem, egér van a levesbe!
János bácsi el akarta titkúnyi,
Panni néni, Panni néni a markával dobta ki.

A legínyek, a legínyek szidják a szakácsnékat,
Mér főzték meg az egeret a szegény munkásoknak?!
Csütörtökre köllött vóna a birkahus,
De az egér a levesbe hétfőn délbe belefut.


A csetényi, a csetényi lacikonyha elejbe

A csikósok a gulyások
Kis lajbiba járnak
Azok élika  világukat
Aki ketten hálnak.

Lám megmondtam Angyal Bandi
Ne menj az Alföldre
Mert megtanulsz csikót lopni
Elhajtanak érte.


A csikósok a gulyások

A csikósok, a gulyások
Kis lajbeba járnak,
Azok élik világokat,
Sej, haj, mind párostúl járnak.

Lám én szegény szolgalegény
Csak magam egyedűl,
Hogy élek meg, ha nem lopok,
Sej haj, ezresbankó nékü?
...


A csikósok, a gulyások

A csikósok, a gulyások kis lajbiba járnak,
Azok élik világukat kik párosan hálnak.
Lám én szegény béres legény csak egyedül hálok,
Akármerre kaparászok csak falat találok.

Nem ám az a gazda kinek hat ökre van,
Ha nem az a gazda kinek szép lánya van.
Nékem is van kettő mint az aranyvessző,
Ráillik a fejére az aranyos kendő.

Minek a hatökör hosszú istálóban,
Ha nincsen szerelem a vetett nyoszojában.
Szerelem szerelem átkozott gyötrelem,
Mért nem termettél meg minden fa tetejen.

Minden fa tetején fügefa levelén,
Hogy szakajtott volna minden szegény legény.
Lám én szakajtottam el is szalajtottam,
Szelíd galamb helyett vadgalambot fogtam.


A csikósok, a gulyások kis lajbiba járnak

A csillagok derülnek,
Jaj de messze kerülnek,
Így zengedezenek.
Ama híres szent Istvány is viszi hársfáját,
Édesdeden pengetgeti a kedves nótáját.
Azt kíványom szívesen, hogy az Isten éltesse,
Testi-lelki áldásával szöröncséltesse!


A csillagok derülnek

A csillagok, ha beszélni tudnának,
A lányokra mindent kivallanának,
A lányokra mindent kivallanának,
Sok szép lányok szégyenbe maradnának.

Ágas-bogas a diófa teteje,
Csak egy legény termett az én kedvemre.
Azt a legényt nem adnám a világért,
Az anyjának minden birodalmáért.


A csillagok, ha beszélni tudnának

a csitári hegyek alatt régen leesett a hó
azt hallottam kisangyalom véled esett el a ló
kitörted a kezedet mivel ölelsz engemet
így hát kedves kisangyalom nem lehetek a tied
kitörted a kezedet mivel ölelsz engemet
így hát édes kisangyalom nem lehetek a tied


A csitári hegyek alatt régen leesett a hó

a csizmámba nincsen ták nincsen ták nincsen ták
ellopták a leánykák leánykák leánykák

azért ülünk mayernél mayernél mayernél
nincsen málé se kenyér se kenyér se kenyér


Népzenetár - Dalszövegek