Októbernek, októbernek elsején,
Nem süt a nap Csíkkarcfalva mezején.
Elbúcsúzom a madártól, s az ágtól,
Azután a csíkkarcfalvi lányoktól.

Ha kimegyek arra magos tetőre,
Találok én szeretőre, kettőre.
Ej, haj, haj, haj, de nagy baj,
Hogy a babám szíve olyan, mint a vaj.

Amerre mész édes rózsám kívánom,
Hogy előtted a rét rózsává váljon
A zöld fű is piros rózsát teremjen,
A te szíved soha el ne feledjen!