Temetõbe' szól az ének, 
Temetõbe kit kísérnek. 
Akárki, már nem fél biz' a', 
Nálam százszorta boldogabb. 

Itt viszik az ablak alatt, 
De sok ember sírva fakad, 
Mért nem visznek engemet ki, 
Legalább nem sírna senki. 

Kísérj ki babám a sírig, 
Az örök nyugodalomig, 
Vess reám egy lapát földet, 
Talán megérdemlem tõled