A csikósok, a gulyások
Kis lajbeba járnak,
Azok élik világokat,
Sej, haj, mind párostúl járnak.

Lám én szegény szolgalegény
Csak magam egyedűl,
Hogy élek meg, ha nem lopok,
Sej haj, ezresbankó nékü?
...


A csikósok, a gulyások

A csügési híres csárda,
Zsandárokkal körülzárva.
Azér­ van az körülzárva,
Betyár iszik a csárdába.

Iszik a betyár a csapon,
Sír a csárdás kisangyalom.
Ne sírj, csárdás kisangyalom,
Nem ütik a betyárt agyon.

Azt gondoltam, amíg élek,
Mindig víg napokot érek,
De én abba megcsalattam,
Bánapos napokra juttam.


A csügési híres csárda

A hariji hegytetőn,
Integet a szeretőm,
Fehér kendőt, hej, de, lobogtat,
Engem oda csalogat.

[Utótagra:]
Fehér kendőt, hej, de, lobogtat,
Engem oda csalogat.


A hariji hegytetőn

Aj, Istenem, adj erőt a lovamnak,
Hadd keressek szép szeretőt magamnak,
Mert ha nékem olyan vóna, min­ másnak,
Nem vónék én rabja e nagy világnak.

Aj, Istenem, de víg vótam ezelőtt,
Míg a nevem nem járt az urak előtt,
De már immár víg sem leszek sohasem,
Mer­ elhagyott, kit igazán szerettem.


Aj, Istenem, adj erőt a lovamnak

Árok, árok, de mély árokba estem,
Rólad babám minden gondom levettem,
Úgy levettem, soha eszembe sem jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.

Árkolják a magyarózdi temetőt,
Engem temessenek oda legelőbb.
Előbb emgem, utánam a babámot,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.
...


Árok, árok, de mély árokba estem

Azt akartam én megtudni,
Szabad-e nékem szeretni,
Ej, haj, tudakoltam, de nem szabad,
Így a szivem gyászba marad.

[Utótagra:]
Ej, haj, tudakoltam, de nem szabad,
Így a szivem gyászba marad.


Azt akartam én megtudni

Azt gondoltam, amíg élek, 
Mindig víg napokat érek. 
De én avval csalatkoztam, bánatos napokra juttam, 
Mer’ én szegény legény vagyok. 

Mer’ én szegény legény vagyok. 
Két fekete lóval járok. 
Lovaimat befogom, a farkikat felbogozom, 
Mer’ én szegény legény vagyok.


Azt gondoltam, amíg élek

Befogom a hat ökröm a járomba,
Elviszem a búzámat a malomba.
Édes kicsi molnárom, őröld meg a búzámat,
Három éve nem láttam a babámat.

Akkor szép a sűrű erdő mikor zöld,
Mikor minden dalos madár benne költ.
Dalos madár, ejehaj, ne szállj ablakaimra,
Kisangyalom borulj a vállaimra!

Ráborulnék, édes rózsám, nem lehet,
Mer a lányok selyemkendőt viselnek.
Selyemkendő, kék szeme, szemöldöke fekete
A jó isten számomra teremtette.


Befogom a hat ökröm a járomba

Borsa felől jön egy fekete felhő,
Siess, kislány, elkap a nagy eső.
Nem sietek, kapok én még szeretőt,
Arra kérem a jóságos teremtőt.

Eredj, kislány, eredj, hogy ne lássalak,
Mer én téged már régen meguntalak.
Hogy szerettél, mindig az eszembe jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.

Válaszúti patak mellett van egy fa,
Kis gerlice fészket rakott ágára.
Kis gerlice mindig csak azt énekli,
Jaj, de boldog, aki egymást szereti.


Borsa felől jön egy fekete felhő

Búsulj rózsám, mert én sírok,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok,
Tőled búcsúzni akarok.

Búcsúzásunk rövid legyen,
Búcsúzásunk rövid legyen,
A szívünkbe kárt ne tegyen,
A szívünkbe kárt ne tegyen.


Búsulj rózsám, mert én sírok

Búsulj rózsám, mert én sírok,
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok,
Tőled búcsúzni akarok.

Búcsúzásom rövid leszen,
Búcsúzásom rövid leszen,
Bús szívedbe´ kárt ne tegyen,
Bús szívedbe´ kárt ne tegyen.


Dobos Gábor ha bémegy az erdőbe,
Isten tudja, mikor jön ki belőle, (mer­)
Tölgyfa hűvösibe köti a lovát,
Csipkebokor alatt múlatja magát.

Azt hitted te, régi babám, megcsaltál,
Pedig engem meg se szomorítottál,
Szomorítson meg a bánat, meg a bú, (mert)
Egy kislányé­t sose­ leszek szomorú.


Dobos Gábor ha bémegy az erdőbe

Édesanyám férjhez adott engemet,
De nem tudja az én bús életemet.
Mert ha tudná, mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal siratgatna engemet.

Nem szeretem az uramat, nem biz én,
Ha ránézek, keservesen sírok én.
Sírok, anyám, siratom a siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom.
Azt siratom, azt siratom, míg élek a világon,
Mer azt többet soha föl nem találom.

Pince, pince, leszakadt a teteje,
Most találtam egy igaz szeretőre.
De szeretnék, de szeretnék véle hálni egy ágyba,
Fáradtságom hogy ne esne hiába.


Édesanyám férjhez adott engemet

Édesanyám, adjon Isten jó estét,
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég,
Örömére jöttem haza, nem búra,
Krajovából vagyok kiszabadulva.

Kössétek meg az ugató kutyákat,
(Ha) úgy akartok, hogy eljárjon hozzátok,
Kössétek meg a kutyákat rövidre,
(Hogy) ne ugasson minden szegény legényre.
...


Édesanyám, adjon Isten jó estét

Édesanyám, ha meguntál tartani,
Vígy el engem a vásárba eladni,
Adjál oda a legelső kérőmnek,
Ha nem adtál a régi szeretőmnek.

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mer­ a harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.


Édesanyám, ha meguntál tartani

Egy asszonynak két eladó lánya,
Egyik szegfű, a másik majoránna.
Én a szegfűt választom magamnak,
Kalapomba tűzöm bokrétának.

Jaj Istenem így kell annak lenni,
Kalocsáról ki kell masírozni.
De olyan vígan megyek ki belőle,
Úgysem volt egy szép szeretőm benne.

Elmondhatom Istenem, Istenem,
Gyászba borult az egész életem.
Gyászba borult felettem az ég is,
Mert katona lettem babám én is.


Egy asszonynak két eladó lánya

El kell a fűnek száradni, ha a kasza levágja,
El kell a lánynak hervadni, ha a legény gyalázza.
Akármilyen szép az a lány, de ha mindig gyalázzák,
Utoljára úgy elhervad, mint a rezedavirág.


El kell a fűnek száradni, ha a kasza levágja

Én nem bánom, akárhogy dörög az ég,
Úgyse´ veri el a búzámat a jég,
Mer´ én biztositottam, földjeimet eladtam,
A csügési korcsomába megittam.

[Utótagra:]
Mer´ én biztositottam, földjeimet eladtam,
A csügési korcsomába megittam.


Én nem bánom, akárhogy dörög az ég

Erdő, mező ázik,
Szegény baka fázik,
Húzd meg, pajtás, hej-ha-ja,
Mert még megázunk hazáig.


Erdő, mező ázik

Este a Gyimesbe jártam, 
Bolondgombát vacsoráztam. 
Úgy megbolondultam tőle, 
Megszerettem aki főzte. 

Megszerettem, el is vettem, 
Jaj de jó életet éltem. 
Sokszor mondtam én azóta, 
Nem is volt az bolondgomba.


Este a Gyimesbe jártam

Ezt a százast látod-e,
Ha megiszom, kisangyalom, bánod-e?
Én nem bánom, virágom,
Normázunk és kikeressük a nyáron.

(de) Addig iszok, múlatok,
Bizony Isten, nadrág nélkül maradok,
Én nem bánom, virágom,
Normázunk, és kikeresem a nyáron.


Ezt a százast látod-e

"Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja kétfelül.
Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajolt meg az egen.
[Tovább hangszeres.]

[Első két sorra:]
Ha még egy rét hajlott volna,
Talán meg is hasadt volna.
[Tovább hangszeres.]

[Első két sorra:]
Búsulj rózsám, mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
[Tovább hangszeres.]

Kimentem az útra sírni,
Ott sem vigasztalt meg senki.
Vigasztalj meg egek ura,
Légy az árvák gyámolója.
[Tovább hangszeres.]

Úgy elmegyek meglássátok,
Úgy elmegyek meglássátok,
Soha hírem sem halljátok,
Soha hírem sem halljátok.
[Tovább hangszeres.]"


Fáj a szívem kívül-belül

Fekete gyűrűfasátor,
Csikós, gujás benne táncol.
Benne táncol két katona,
Szépen szóll a sarkantyúja.

Úgy híjják a libát: ékes,
Csaplárosné lánya kényes.
Eédes annak zúza-májja.
Piros mind a kettő orcájja.


Fekete gyűrűfasátor

Fekete pántlikát fujdogál a szél,
Köszönöm, babám, hogy eddig szerettél,
Köszönöm a pálinkát a rózsámra,
Hull a könnyem az én kék karincámra.

Addig mönyök a csillagos ég alatt,
Még megnyugszom, babám, két karod alatt.
Addig mönyök a csillagos ég alatt,
Még megnyugszom, babám, két karod alatt.

[Utótagra:]
Ha megnyugszom, kinek mi köze hozza,
Rontsa ki a válogatós nyavalya.


Fekete pántlikát fujdogál a szél

Fekete tyúk szedegeti a meggyet,
De semmirevaló legényt szeretek!
Nem bánom én, ha semmirevaló is:
Semmirevaló vagyok én magam is!

Életembe mindig szípet szerettem,
Utoljára csúnyával kell megérnem.
No de sebaj, ha én így érdemeltem,
Nem kellett vón mindig szípet szeretnem.


Fekete tyúk szedegeti a meggyet

Ha nem szeretnélek, babám, fel sem keresnélek,
Ezt a hosszú sáros utcát nem tapodnám érted.
De magos az ég, a csillagos ég,
Szeretsz, rózsám, szeretsz még.


Ha nem szeretnélek, babám, fel sem keresnélek

Hazám, hazám, édes hazám,
Bárcsak határod láthatnám.
Láttam füstjét, sej, de csak alig,
Hogy az égen kavarodik.

Fecském, fecském, édes fecském,
Vidd el az én levelcském,
Vidd el, vidd el, csuhaj, messze tájra,
Tedd a babám ablakába.

Ha kérdi, hogy honnan jöttél,
Kinek a postássa lettél,
Mond meg, hogy egy olyan árva szívtől,
A te régi szeretődtől.


Hazám, hazám, édes hazám

Házunk előtt van a vasút hídja,
Azon visznek engem háborúba.
Ne sírj, babám, ne fájjon a szíved,
Három évig nem feledlek téged!
Ne sírj, babám, ne fájjon a szíved,
Három évig nem feledlek téged!


Házunk előtt van a vasút hídja

hej anyám anyám kedves édesanyám
de szomorú vasárnap délután
házunk előtt sej-haj szépen muzsikálnak
engemet anyám visznek katonának

hej anyám anyám kedves édesanyám
szedje össze minden civil ruhám
szedje össze sej-haj tegye a ládába
soha míg a világ nem leszek gazdája

hej ezerkilencszáz-negyvenkettőben
sztalin jóska lelépett a földre
utat vágott a kárpátok havas tetejére
hol a magyar fiúknak hullott a piros vére


Népzenetár - Dalszövegek a "Lassú csárdás" kategóriából