Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár,
Sárga kilincs van az ajtómon,
Rózsa nyílik az ablakomon.


Erre gyere, rózsám, nincsen sár

Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is azt ajtómon semmi zár!
Aranykilincs van az ajtó, zajtó, zajtómon,
Rózsa nyílik két ablakodon.

Túl vagy, rózsám, túl vagy a Tiszán,
Én meg innen vagyok a partján.
Bárcsak egy madárszót halla-halla-hallanék,
Kitől a rózsámnak üzennék.


Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár.
Kinyílik az ajtó magától, magától,
A szeretőm gyönge szavától.

Túr a disznó, ha gyepre mehet,
Tartok én szeretőt, ha lehet.
De nem olyan rissz-rossz rezolvát,
Kinek a szoknyája fölugrál,
Hanem olyan szépet, dereket,
Kinek a szoknyája leszedett.


Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár.
Aranykölincs van az ajtó-ajtó-ajtómon,
Rózsa nyílik künt abalkodon.

Túl vagy rózsám, túl vagy a Tiszán,
Én meg innen vagyok a partján.
Bár csak egy madárszót halla-halla-hallanék,
Kitől a rózsámnak izennék!


Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár.
Aranykilincs van az ajtómon, 
Rózsa nyílik az ablakomon.

Addig innen, rózsám, el nem mész,
Míg három szál gyertya el nem ég.
Már a negyedik is félben ég,
Nekünk a mulatság nem elég.

Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár.
Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,
Vetve van az ágyam, lefekhetsz.


Erre gyerünk, ez az út,
Nyiss ki te kislány az ajtót.
Nyiss ki te kislány előttünk,
Hogy téged megönthessünk.

Az ajtót nem nyitjuk ki,
A lányokat nem adjuk ki.
Nem táncoltatok farsangkor,
Nem öntöztök Húsvétkor!


Erre gyerünk, ez az út

erre mentem
ékem vettem
este vittem
törve tettem
becsembeltem
attalaska
szengeleske
togza torca
komma kacska
kövér tapsi
enikecsi
toroté karaté
keresd hé


Erre mentem

Erre, erre, most mén erre,
Csak a ruha viszi helyre.
Ha ja ruha rajt nem volna,
Maga egész undok volna.

Irem, irem, fehér irem,
Egy vén asszony az irígyem.
Azt is tudom mér irígyem,
Hogy a fiját nem szeretem.

Barna kislány pogácsája
Ki-ki gurgol az uccára
Szőke legény görbe lába
Egyenesen fut utána.

Ez a legény aran böcce,       
Arany betű van rá metszve,
Aki aztat elolvassa,
Szeretője neve rajta.

Szomszédasszony káposztát főz,
Feje fölött jár el a gőz.
Hányja-veti fakalánját:
Kinek adja Kati lányát.
Ne búsúljon szegény feje:
Barna legény lesz a vője.


 Böcce = bárány


Erre, erre, most mén erre

errefelé faluba nem mehetek
errefelé faluba nem mehetek
mind azt mondják feteke gyászt viselek
mind azt mondják feteke gyászt viselek

feteke gyász fehér az én gyolcskendőm
jaj elhagyott az én régi szeretőm

ha elhagyott ha elhagyott nem bánom
víg szüvemből víg szüvemből kívánom

ha elhagyott ha elhagyott egy hétre
én elhagyom én elhagyom kettőre


Errefelé faluba nem mehetek

Esik az eső,
Hajlik a vessző,
Bodor a levele.
Két cigánylegény
Szántani készül,
De nincsen kenyere.

Süss neki rétest,
Főzz neki bélest,
Hadd legyen jó kedve.
Huncut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
...


Esik az eső

Esik az eső, ázik a heveder,
Gyenge lábamat szorítja a kengyel,
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel,
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát jóanyám elmasírozok én.


Esik az eső, ázik a heveder

Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szorítja a kengyel,
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Bajtárs, hogyha látsz elesni engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet!
Vagy szuronyodat szegezd a mejjemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!


Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szoríjja a kengyel,
Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.

Jött egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán,
Kardja megvillan, az ágyú eldurran,
Szép piros vére a földre kiloccsan.

Sírhat-ríhat már az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval átlövik,
Meg se hal szegény, mégis eltemetik.

Kedves pajtásom, ha így látsz engemet,
Szállj le lovadról, lőjj agyon engemet,
Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!


Esik az eső, hull a villám rakásra,
Ráhullott a hortobágyi csárdára.
Ég a csárda, nincsen aki locsolja,
Árva az én szívem, mert nincs vigasztalója.

Elmegyek, elmegyek, nem maradok e tájon,
Hogy a babám gyönge szíve ne fájjon.
Mert a babám gyönge szíve nagyon fáj,
Szőkét szeretek, mert a barna megcsalt már.


Esik az eső, hull a villám rakásra

Esik az esső, 
hajlik a vessző,
Haragszik a katona,
mert megázik a lova.
Nem néz a napra, csak a szép lányokra.
Süss föl, nap, 
Szent Györgynap!
Kertek alatt két kisbárán maj’ megfagy!


Esik az esső

esik eső a nyomáson
ma van rajtam holnap máson

szeress babám csak nézd meg kit
mert a szerelem megvakít

azt gondoltam amíg élek
mindig víg napokat élek
de már látom hogy nem élek
elég szomorúkat élek


Esik eső a nyomáson

Esik eső az árpatarlóra,
Gyere babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felülni,
Kis pejlovam nem akar állani.

Van két lovam, mind a kettő sárga,
Térdig lejár a fekete sárba,
Szenvedj lovam, szenvedj a hazáért,
Én is szenvedek egy barna lányért.


Esik eső az árpatarlóra

Esik eső csendesen az árpatarlóra
Gyere, csárdás galambom, segíts fel a lóra
Boros vagyok, sej-haj, nem bírok felülni
Almaderes a lovam, nem akar megállni.

Almaderes a lovam, nem eszi a zabot
Mert még csikókorában az árpára szokott.
Kisangyalom, sej-haj, szoktatta azt rája
Engem pedig, sejahaj, a csókos szájára.


Esik eső csendesen az árpatarlóra

Esik eső esik, szép csendesen esik tavasz akar lenni
De szeretnék babám kis kertjibe tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katona ruha,
Budapesti háromemeletes tüzérkaszárnyába.


Esik eső esik, szép csendesen esik tavasz akar lenni

Esik eső ház ereszén lecsorog
Az én babám csak kesereg csak zokog
Kedves babám ne hullasd a könnyedet
Találsz te még olyat mint én eleget

Búra búra búbánatra születtem
Édesanyám búban nevelt fel engem
Búban nevelt búban éltem idáig
Búban élek koporsóm lezártáig


Esik eső ház ereszén lecsorog

Esik eső jaj de szépen csepereg
Geszten Jóska a csárdába kesereg
Ki-ki megyen meg bemegy a szobába
Ráborul a csaplárosné vállára.

Csaplárosné halpecsenyét hozzon kend
A beléje citronyos bort töltsön kend
Szolgálóját trázsára álíjja kend
Ha csendőr jön híradásul legyen kend.

A szolgáló beugrott nagy ijedten
Itt jön kilenc zsandár kivont fegyverrel
Geszten Jóska se vette jazt tréfára
Ráugrott a bodor bársony lovára.

Beugratott a duhai erdőbe
Lova lába megbotlott egy gyökérbe
Lova lába megbotlott egy gyökérbe
Ott fogta el kilenc zsandár fektébe.

Geszten Jóska halálig ezt kijáltja
Van még néki Nyírbátorba­ két lánya
El is mentek a két lányért hintóval
El is hozták szép fekete hat lóval.


Esik eső jaj de szépen csepereg

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp babám esik rája galambom,
Annyi áldás szálljon rája

Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer babám azt üzeni galambom,
Mindnyájunknak el kell menni.


Esik eső karikára

Esik eső, a nyomáson,
Ma van rajtam, holnap máson.
Szeress babám, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít.

Azt gondoltam, amíg élek,
Mindig víg napokat élek,
De már látom,hogy nem élek,
Elég szomorúkat élek.


Esik eső, a nyomáson

Esik eső, esik,
Kispejlovam ázik.
Ezüst kantár ...
Sej, haj, gyönge kezem fázik.

Rakd meg babám, rakd meg,
Lobogó tüzedet,
Hogy melegítsem meg nála,
Sej, haj, gyönge kezeimet.
...


Esik eső, esik

Esik eső, esik, 
Nem akar elállni,
Ez a barna legény, ihaha, 
Hozzám akar járni, valaha.

Addig barna legény 
Nem járhatsz el vélem,
Míg az oltár előtt, ihaha,
Föl nem állsz mellettem, valaha.

/:Fölállok melletted,
Megfogom a kezed,
Szép piros hajnalban, ihaha,
Csókot várok tőled, valaha.:/


Esik eső, esik,
Isten akaratja:
Olyan legyen az én hajam
Mint a csikó farka.

Termett a meggy, termett,
Hajlott ága, hajlott,
Hajj, előre, kendermorzsa, kis menyecske,
Öleld, akit szeretsz.
Ezt ölelem, ezt kedvelem,
Komámasszony lyányát.

Mély kútba tekinték,
Arany szálat szakaszték,
Asszonyomat benne látám 
Bíborban, bársonyban,
Gyöngyös koszorúban.

Gólya, gólya, gilice,
Ki lyányát vetted el?
„A tengeri bokrosét.”
Mivel vitted haza?
„Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel.”
Mér’ véres a te lábad?
„Azér’ véres az én lábam,
Száraz gáton általmentem, 
Kerekes erdőn leszállottam,
Párna-hajat varrtam,
Két pénzen eladtam,
Százszor is megbántam.”


Esik eső, esik, esik a kaszárnyo falára,
Süvít a szél végig az udvaráro.
Süvít a szél végig az udvaráro.
Kinek boldogságát, a régi babáját siratja?

Ez a barna kislány de kisírta mind a két szemét,
Siratja a régi vót szeretőjét.
Bánatjábo ráborul az asztalra,
Kinek boldogságát, a régi babáját siratja?


Esik eső, esik, esik a kaszárnyo falára

Esik eső, esik, nagy sár van az utcán,
Barna kislány sírva mos a Tiszán.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretteit viszik katonának.

Ne sírj lányom, ne sírj a faluba,
Marad legény még a te számodra.
Tudom anyám, tudom, de ha nem szeretem,
Gyászos véle az egész életem.


Esik eső, esik, nagy sár van az utcán

Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni,
De szeretnék a babám kertjébe rózsabimbó lenni!
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt Ferenc Jóska,
A nagy bécsi háromemeletes huszárkaszárnyába.

Fehér holló, tarka holló tedd meg a jót vélem,
Szállj el az én babám ablakába, sirat e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngykönnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.


Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni

Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni.
De szeretnék a babám kiskertjében tearózsa lenni.
Nem lehetek én rózsa, elhervaszt a katonaruha,
A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában.

Fehér holló, tarka holló, tedd meg a jót vélem,
Szállj le az én babám ablakába, sirat-e még engem?
Hogyha látod búsulni, gyöngy könnyeket hullatni,
Mondd meg néki azt az üzenetet, fel fogom keresni.


Népzenetár - Dalszövegek