Jaj de szépen harangoznak hajnalba,
Most teszik a nyerget kis pejlovamra.
Két napi széna, zab fel van pakolva,
Gyere, kisangyalom, adjál csólkot az utra!

- Nem adok én csólkot huszárgyereknek,
Mert az engem nem igaz szivből szeret.
Mer ha az engem igaz szivből szeretne,
Maga mellé, a nyeregbe ültetne.

- Nem való vagy, kisangyalom, nyeregbe,
Táncol a ló, leesnél a földre!
De hogyha én felülök a nyeregbe,
Táncolhat az a ló a csillagos egekbe!

- Isten véled! Kantárszár a kezembe,
Most teszem a ballábam a kengyelbe.
Adjál csólkot, páros csólkot az utra!
A jó Isten tudja, látlak-e még, vagy soha.