Kossuth Lajos udvarába áll egy terebélyes diófa,
Kis pejlovam, kis pejlovam felnyergelve áll ugy alatta.
Fényes annak a zablája, cukros a babám pici szája,
Ráhajtom a bus fejemet a rózsám ölelő két karjára.

Mondtam, anyám, házasíts meg, mert majd elvisznek katonának.
Ha elvisznek katonának, elszeretik az én babámat.
(de) Öleld pajtás, nem bánom éljed vele a te világod,
Csak előttem meg ne csókold, vigyázz, a két szemedet kivágom.