Menyasszonybúcsúztató

Halljunk szót, uraim!
Mielőtt elvinnék a ház virágszálát,
Hadd mondjam el röviden a bucsuzását.
Mert ő nem fojthatja siró zokogását,
Azér én mondom el szive sóhajtását.
- Kedves édesapám, aki engem fölneveltél,
Igaz úton járni vezényeltél,
Mint saját lölködet, engem ugy szerettél.
Köszönöm, jó atyám, sok szivességedet,
Áldja meg az Isten minden lépésedet.
Hogy örömmel folljanak napjai éltednek,
Isten ótalmába ajállak tégedet!

- Szerető jó anyám, hát neked mit mondjak?
Aki hűn dajkáltál engem, leányodat?
Nem sajnáltad értem sok fáradságodat,
Szenvedtél miattam sok álomtlanságokat.
Sokezer áldása van a jó Istennek,
Kívánom, azokkal áldjon meg tégedet,
Hogy örömmel folljanak napjai éltednek,
Isten ótalmába ajállak ismét tégedet!

- Kedves testvéreim, fogjátok meg kezem,
Tőletek is - vállásom - esik nagy nehezen.
Látom szemetekbül, hogy könnyeznek ezen,
Szivem megindulva, bucsum így végezem:
Áldjon meg titeket a jóságos Isten,
Mind lefektetekben, mind fölketetekben!
Jók legyünk egymáshol az egész életben!

- Tisztőtt násznagy uraim!
Kedves leánbarátaim!
Tisztőtt vendégsereg!
Kegyelmetekhez is hangzik bucsuzó szavam!
Az Isten segélje mindnyájukat, aki a mennybe van!
Vége má bucsumnak, követem az utam!