Sárga szeme van a kukoricának,
Mért nincs nékem olyan anyám mint másnak,
Mert ha nékem olyan volna mint másnak,
Nem soroztak volna be katonának.

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat nincs kire.
Te rád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed véle világodat, nem bánom!

Majd ha letelik a három esztendő,
Kedves pajtás, add vissza a szeretőm!
Élted véle világodat idáig,
Én majd élem koporsóm bezártáig.