Úgy kellett volna szeretni,
Hogy ne tudta volna senki.
Megtudta az egész világ,
Minden rosszat reám kiált.
Szól a világ, mit hajtok rá,
Úgy ég a tűz, ha tesznek rá.
Egész világ engem beszél,
De azt mind elfújja a szél.

Ne szeressél kettőt-hármat,
Mer az egy is elég bánat.
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.
laj-laj...

Mit búsulsz, tán megbántad már,
Hogy engemet megbántottál?
Sose búsulj, úgyis késő,
Ami elmúlt vissza nem jő.
Húzzad cigány azt a vígat,
Hogy ne lássák, hogy én sírok!
Sírok, ahol nem látja más,
Jár nekem a vígasztalás.