kertem alatt foly el a víz
bennem rózsám soha ne bízz
ha bízol is csak úgy bízzál
szeretőről gondolkozzál

ága-bogas magas kender
nem kell nekem özvegy ember
mer az özvegy özvegy rózsa
de a legény bazsarózsa

lefelé folyik a tisza
nem folyik az többé vissza
rajta van a babám csókja
ha sajnálja vegye vissza

ha sajnálta mért is adta
nem voltam én rászorulva
ha sajnálta mért is adta
nem voltam én rászorulva

szárad a bokor a tetőn
száradj meg régi szeretőm
úgy száradj meg mint a rózsa
eszembe se jussál soha

aj-ra-ra-ra...

szeretett a fene soha
csak meg voltam veled szokva
úgy meg voltam veled szokva
el se felejtelek soha

búsulj rózsám mer én sírok
tőled búcsúzni akarok
búcsúzásom rövid legyen
víg szívedbe kárt ne tegyen

tiltnak rózsám tiltnak tőled
titkon se beszéljek veled
tilt az apám tilt az anyám
tilt az egész famíliám

irigyeim annyin vannak
mint a kutyák úgy ugatnak
adok nekik egy víg napot
hogy ugassák ki magokat

aj-ra-ra-ra...