Muzsikál: Koszta Vencel (hegedű), Koszta István (harmónika)
Gyergyócsomafalva - 1990
gyűjtötték:  Könczei Csilla és Fülöp Hajnal
felvételt készítette: Katyi Antal

Szöveg:
A disznókat kihajtottam /A bornyúkot elhajtottam,
Komámasszonyt megtaláltam,
Addig-addig diskuráltunk, 
Míg a csordát visszavártuk

Bementünk egy (a) korcsomába,
Ittunk hat véka búzára. 
Korcsomáros pofon csapott,
A küszöbön kitaszított. 
Megisszuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit!

Kiment a ház az ablakon,
Benne maradt egy vénasszony, (Benne volt egy öregasszony)
Harminchárom foga héjja (hijja),
Mégis a guzsalyast várja

Arra vigyázz öregasszony,
Hogy az ördög el ne kapjon, 
Bihalbőrbe ő’töztessen, 
Pokolba bédöcögtessen.

Az ördög es elvitt vó’na,
Ha féllit’res ne lett vó’na,
A féllit’res elékerült,
Ingem az ördög elkerült!

Ne búsuljon, komámasszony,
Csak az Isten rozsot adjon,
Megisszuk a rozsnak levit,
Dicsérjük a Jézus nevit!

Addig iszom a csárdába,
Míg egy lovam lesz a hámba.
Ha ló nem lesz, semmi se’ lesz,
Azután a lúg es jó lesz!

Azt gondoltam hogy az ágyba,
Hát a térdig erő sárba.
Szürke juhnak rövid lába, 
Belevondózott a sárba 

Azt gondoltam, te nyomorult,
Hogy érted vagyok szomorú,
Mintsem érted szomorkodjak,
Inkább hideg vizet igyak.

Isten teremtett a búra,
Föl nyomott (vetett) egy szürke juhra,
Szürke juhnak rövid lába, 
Belévondózott a sárba.
 
Immár vendég jól mulattál,
(No, te vendég jól mulattál)
Hazafelé indulhatsz már,
Uccu gazda/Házigazda, ragadj botra,
A vendéget indítsd útra/útnak!

Elment uram a Putnára,
Hazajő holnaputánra,
Főzök neki jó vacsorát,
Köménymagos istennyilát.

Ki az urát nem szereti,
Árpakását főzzön neki,
Jól megsózza, paprikázza,
Hogy a hideg őtőt/ki ne rázza.
 
Vegyünk olyan nótát elé,
Induljunk el hazafelé.
Házigazda ragadj botra,
S a vendéget indítsd útra.

Szerettelek egy ideig,
Este nyolctól szeredáig, (szeredától csütörtökig) 
Ugye, babám sok szép üdő,
Száradjon beléd a tüdő!

A féllit’res karimája,
Az én szívem koronája,
A féllit’res elékerül,
Ingem az ördög elkerül!

Igyál, igyál, adj nekem es, 
Szonnyan ne haljak meg én es! 
Igyál Pista, iszik Jankó,
A pénzünknek nem kell zacskó!

Nem láttam én télbe fecskét,
Most öltem meg egy pár csirkét,
Ettem annak zuzát-máját,
Csókolom a babám száját!

Jó vagy uram verekedni,
De nem vagy jó szoknyát venni,
Ezt a szoknyát es úgy vettem,
Hogy a szemedet elköttem!

Szürke juhnak rövid lába, 
Belévondózott a sárba (hordozott),
Azt gondoltam, hogy az ágyba,
S hát a térdig érő sárba.

Én Istenem vigasztalj meg,
Hogy a búban ne halljak meg.
Addig iszom, míg egy ló lesz,
Azután a lúg es jó lesz!

S addig iszom míg egy ló lesz,
S azután a lúg es jó lesz!
S addig iszom a csárdába,
Míg egy lovam lesz a hámba.

S én Istenem vigasztalj meg,
Hogy a búban ne haljak meg.
S addig iszom míg egy ló lesz,
S azután a lúg es jó lesz!

Látod rózsám, látod méges,
Hajzád jöttem, ha későn es.
Eljöhetek minden este,
Mer’ nem lakom olyan messze.

A disznókat kihajtottam,
Komámasszonyt megtaláltam,
Addig-addig diskuráltunk, 
Míg a csordát visszavártuk.