-
Bukovinai dalok
-
Az Új élő népzene c. lemezről

-----

Kisütött a nap a síkra 
minden ember ablakára,
jaj, Istenem, mi az oka, 
az enyémre nem süt soha!

Nem megmondtam, bús gerlice,
fészket ne rakj út szélire,
mer' az úton sokan járnak,
a fészkedre rátalálnak!

-----

Bánom, hogy megházasodtam,
s rögtön megcsaládosodtam.
Csalfa lett a feleségem,
árván maradt húsz gyermekem.

Kettőt az ölembe vettem,
hármat a bölcsőbe tettem,
öt a földön citorádzott,
kilenc a sutuba játszott.

Fejik a fekete kecskét,
ütik a barna menyecskét.
Hadd ott üssék, megérdemli,
mer' az urát nem szereti!

S ki az urát nem szereti,
meszes búzát főzzön neki!
Adja oda vacsorára,
nem lesz gondja az urára!

-----

Édesanyám, be jó kend, 
be jó kend,
be jó vizet hozott kend 
a setétbe'.
Hozzon kend még másszor es, 
másszor es,
tizenháromszázszor es 
a setétbe'!

Édes lányom, ki járt itt, 
ki járt itt,
ki kalapja maradt itt  
a setétbe'?
Vándor legény, a' járt itt, 
a' járt itt,
a' kalapja maradt itt 
a setétbe'.

Hát, az ágyat mi lelte, 
mi lelte,
hogy essze van heverve, 
de heverve?
Cica fogott egeret, 
egeret,
játszott vele eleget 
a setétbe'.

-----

Virágos kenderem 
elázott a tóba',
lám, megmondtam rózsám, 
ne menj a fonóba!

Elejtem az orsóm, 
nincsen ki feladja,
bánatos szívemet 
ki megvígasztalja.

Látod, babám, látod
eme száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül,
akkor megyek hozzád.

S pedig jól tudhatod,
hogy az sohasem lesz,
a száraz nyárfának
zöld levele nem lesz.

-----