Áldja meg az Isten azt az édesanyát,
Aki katonának neveli a fiát.

Húsz évig neveli világ pompájára,
Húszéves korában öltözteti gyászba.

Szólnak ott az ágyúk, csattognak a kardok,
Lelkem, édesanyám, jaj, mindjárt meghalok.

Hogyha a nagy Isten rajtunk nem könyörül,
A vitézek közül még egy sem menekül.

Nohát pajtás ássál sírt én kardhegyemmel,
Takard bé szememet az én zsebkendőmmel.

Ások, pajtás, ások sírt én kardhegyemmel,
Bétakarom szemed az én zsebkendőmmel.

Írd meg pajtás, írd meg, hol történt halálom,
Szomorú halálom, idegen országon.

Ki leveled kapja, jajszóval olvassa,
Én édesanyámnak bánatát puhítja.

Éltemet áldozom az magyar hazáért,
Véremet kioltom az magyar nemzetért.

Ne félj Magyarország, Isten vigyáz reád,
Ellenség kezibe nem adja határát.