Ezt a kislányt kisérik a nagy utra,
Kisérik a borzavári templomba.
Gyöngykoszoru ráhajlik a vállára,
Éjféltájban telik le a lánysága.

- Lánypajtások, most már Isten veletek!
Én már többé nyoszolyólány nem leszek.
Ha leszek is, nyoszolyóasszony leszek,
Az uramnak mulatótársa leszek.

Arra kérem én a násznagy urakat,
Adják vissza lánykori koszorumat!
Adják vissza, hadd tegyem a fejemre,
Hadd álljak a leányok seregébe!

Kilenc alma et tányéron mim piros,
A legínnek lányhoz járni nem tilos.
Tilos volna, még akkor is eljárnék,
Mig magamnak, igaz szivüt találnék.

Piros almát nem jó kétfelé vágni,
Ha nem szeretsz, nem köll énhozzám járni!
Forditottam az ujjamon a gyűrűmet,
Visszaveszem a régi szeretőmet.

Hét csillagból van a göncöl szekere,
Hét szeretőm vót énnékem egyszerre.
Hat elhagyott, a hetedik megmaradt,
Az is nyugszik a virágos hant alatt.

                         - - -

Sej, Tündérben(1) lefogyott az aratás,
Kovács József vót ott az első kaszás.
Kovács József hullatja a könnyeit,
Marokszedők megették a kenyerit.