Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába.
Szolgalegénynek, sej, a szegénynek, de kevés vacsora.

Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szépasszonyra.
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna, ha vóna.