Ősszel, ősszel Szent Mihály-nap közeledik,
A juhászok a juhokat számba veszik,
Akinek van ürüje, rajta van a csengője,
Hajtja, hajtja hazafele.

Hajtja, hajtja, hajtogatja hazafele,
Madarasi, Madarasi csárda fele,
A csárdába behajtja, kocsmárosnak eladja,
Felesége úgy siratja.

Gyere haza, késő van már drága kincsem,
Cifraszűrös, nagybajuszú hitves férjem,
Mert, ha soká itt leszünk, sokat elköltögetünk,
Ingünk sem lesz, mit ránk vegyünk.

A juhász most a kalapját félre vágja,
Bundáját a csárda közepire vágja,
Táncolj asszony, fizetek, úgyis terád keresek,
Ne mondják, hogy nem szeretlek!