Úgy elmenek rózsám valamerre,
Bukovina kellős közepibe,
Ott leszállok tulipán képembe,
Édesemnek háza elejébe.

Köt ő nekem gyöngyöt e nyakamra,
Selyem övet karcsú derekamra,
Megüzenem korcsomárosnénak,
Küldön jó bort borivó Jánosnak.

Bort nem iszom fogadásom tartja,
Pálinkát nem, mert anyám nem hagyja,
Vizet iszom, mikor kedvem tartja,
Azt es csak úgy, ha édesem adja.

Azt es csak úgy, ha szájából adja,
Mint küsmadár e fiát itatja.
Azt es csak úgy, ha szájából adja,
Mint küsmadár e fiát itatja.