Udvaromon aranyvályú, aranykút
CsárdásMagyarUdvaromon aranyvályú, aranykút, Abból iszik arany kakas, aranytyúk. Arany kakas mind azt kukorékolja, A szeretőm Kolozsváron katona. Dombon van a kolozsvári kaszárnya, Akármerről fújja a szél találja. Fújja a szél a kaszárnya tetejét, De sok kislány siratja a kedvesét. Három kislány kimegy a temetőbe, Mind a három letérdepel a földre. Egy közülük felsóhajt a nagy égre, Mért is lettem katona szeretője. Nincsen rózsa, mert lehullott a földre, Nincs szeretőm, mert elhagyott örökre. Ha elhagyott, hagyjon is el örökre, Mert nem lehet mindenkinek hat ökre. Sárga virág, ha leszakísztanálak, Mit mondanál, babám, ha elhagynálak? Azt mondanám, verjen meg a teremtő, Sosem voltál igaz szívű szerető. Nincsen kedvem, mer’ a fecske elvitte. Erdélyország közepébe letette. Fecskemadár hozd vissza a kedvemet, Kedvem után a régi szeretőmet!
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=6219