Udvaromon aranyvályú, aranykút

CsárdásMagyar
Udvaromon aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk. 
Arany kakas mind azt kukorékolja, 
A szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya, 
Akármerről fújja a szél találja. 
Fújja a szél a kaszárnya tetejét, 
De sok kislány siratja a kedvesét.

Három kislány kimegy a temetőbe, 
Mind a három letérdepel a földre. 
Egy közülük felsóhajt a nagy égre, 
Mért is lettem katona szeretője.

Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,
Nincs szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

Sárga virág, ha leszakísztanálak,
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a teremtő,
Sosem voltál igaz szívű szerető.

Nincsen kedvem, mer’ a fecske elvitte.
Erdélyország közepébe letette.
Fecskemadár hozd vissza a kedvemet,
Kedvem után a régi szeretőmet!

Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=6219