A mérai hegytetőn
Ott lakik a, ott lakik a szeretőm.
Fehér kendőt lobogtat,
Engem oda, engem oda csalogat.

Ne csalogass engemet,
Mer’ én oda, mer’ én oda nem megyek.
Ha én oda elmegyek,
Szeretője, szeretője én leszek.

A mérai csorgóvíz,
Olyan édes, olyan édes, mint a méz.
Aki iszik belőle,
Vágyik a szerelemre.

Én is ittam belőle,
Szerelmes lettem tőle.