Egyszer két lányok,
Virágot szedni
Elindulának,
Kezdének menni.

Egyik másiktól
Kezdé kérdezni:
– Volt-é már téged
Valaki kérni?

– Engemet már ma
Tízen kérettek.
Most, a tíz közül
Melyikhez menjek?

Adj jó tanácsot
Szegény fejemnek,
Hogy virág helyett
Kórót ne szedjek!

A legelsőnek
János a neve,
Annak szívében
Vagyon szerelme.

Inkább szeretném
Őtet kedvemre,
Ha lépett volna
Vénusz kertjébe.

Másik Sámuel,
Ezzel én szívem
Meg nem nyughatik
Véle én lelkem.

Látom, előtte
Legkisebb vétkem
El nem szenvedi
Ok nélkül nékem!

Harmadik Péter,
Az igen fösvény,
Annak a háza
Tudom, hogy fövény.

Ha ahhoz megyek,
Perpatvar lészen!
Jaj lesz énnékem
Egész életem!

Már negyediknek
A neve Istvány,
Abban az a kár,
Hogy igen hitvány.

Ha lefekszik is
Az oldalára,
Nyugodalmát ő
Meg nem találja.

Az ötödiknek
A neve Zsigmond,
Ha megharagszik,
Ő kurvának mond.

Lészen kezében
Korbács és dorong,
Száll a fejemre
Keserves nagy gond!

Hatodik Ferenc,
Bátyja Jánosnak.
Ő nem szereti
Nyelét kapának.

Szeret kacsingatni
Szépasszonyoknak,
Felit sem alussza
Meg éjcakának.

Gábort szeretem,
Mert nem utolsó,
Láttam előtte
A boroskancsót!

A széplányokkal
Ő játszadozó,
Azokat mindég
Elöl kapdosó.

Györgyöt szeretem,
Mert jó játékos.
Annak ruhája,
Tudom, aranyos.

Paripája van,
Hatvantalléros,
A konyhája is
Mindenkor zsíros.

Kilencediknek
A neve András,
Ki hűségesen
Megveti, mint más.

Hogy megfoghassa
Édes mátkáját,
Régen óhajtja
Kedves galambját.

Tizedik Mihály,
Most is óhajtom!
Vélem tett jókért
Mindig siratom.

Mert ő volt nékem
Édes gyámolom.
Őt és személyét
Magamnak tartom.