Udvarunkba magosra nőtt a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
– Sírjál, anyám, sirathatsz már engemet!
Férjhez adtál, de nem tudod, hogy kinek.

Barna kislány, ha bemegy a templomba,
Egyik könnye a másikat lemossa.
– Jaj, istenem, mire fogok esküdni?
Ezt a legényt sosem tudtam szeretni!

Barna kislány, ha bemegy a szobába,
Árva könnyét hullajtja az ágyára.
– Sírok, anyám, siratom a lányságom,
Sírok is én, míg élek a világon!