Verd meg Isten, verd meg azt,
Kinek szíve nem igaz!
Mert az enyém igaz volt, 
Mégis megcsalatkozott.

Verd meg Isten azt a szívet,
Aki kettőt-hármat szeret!
Mert én csak egyet szeretek, 
Azér is sokat szenvedek.

Verd meg Isten azt a vermet,
Ahol az én rózsám termett!
Hogy ne teremjen több rózsát,
Bús szívem szomorítóját.

Jaj, Istenem de víg voltam,
Amíg szeretni nem tudtam.
De szeretni megtanultam,
Fekete gyászba borultam.

Fekete gyász, fehér üröm,
Bánat ez nékem, nem öröm.