Már Füzesből kihajtották a nyájat,
elvitték a rózsámat katonának.
Megjött a nyáj, odamaradt, odamaradt a babám,
jaj istenem, bár csak egyszer láthatnám!

El kell mennem masírozni messzire,
itt kell hagyni a rózsámat, nincs kire.
Reád bízom, édes, kedves, jó kenyeres pajtásom,
éljed vele világidat, nem bánom!

Mer én éltem egy idejig, azt bánom,
éljed is, bár esztendejig, kívánom!
Mer én éltem egy idejig, egy idejig, azt bánom,
Tizenkilenc esztendejig sajnálom!

Cuki cefre, megetted a fejemet!
Megetted a nyári keresetemet!
Kit megettél, kit a farod, kit a farodra tettél,
s egy legénynek selyem zsebkendőt vettél!

Azért vettem, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hogy jussak az eszébe!