Böjti karikázók:


Gyenge az ág, lehajlik a földre.
Ha én sírok, elhallik messzire.
Még akkor is csak az jut eszembe,
Nem ülsz többet, rózsám, az ölembe.

Minek varrják nékem a gyolcsruhát,
Ha a nevem katonának írják.
Ha megvágnak jó lesz a sebemre,
Ha meghalok, eltemetnek benne.

Iszogatom a jó bort kedvemre.
Keservesen nyúlok a zsebemre,
Sem bankó, sem rízpíz nincsen benne,
Mégis ád a csaplárosné tele.


Erre gyere, rózsám, nincsen sár.
Nincsen az ajtómon semmi zár.
Kinyílik az ajtó magától, magától,
Az én babám gyenge két karjától.

Nem vagyok az oka semminek,
Édesanyám oka mindennek.
Miért nem adott engem olyannak, olyannak,
Kit a szívem választott magának.


Barna kislány bő szoknyája, sári-rom,
Megakadt a kapufába, sárga liliom.

Nem a kapufa fogta meg, sári-rom,
Szeretője markolta meg, sárga liliom. 

Ereszd, rózsám a szoknyámat, sári-rom,
Ne szomorítsd az anyámat, sárga liliom.

Meg van az már szomorítva, sári-rom,
Fekete gyászba borítva, sárga liliom.


Farsang három napjába,
Nem vittél el a bálba,
Ha nem vittél a bálba,
Nem önthetsz meg húsvétra.

Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott.
De énnékem nem hagyott,
Mer’ én mindig víg vagyok.

Elmúlt a tél, jön a nyár, 
A kisasszony mibe jár?
Laput szakajt, abba jár,
Jaj, de kékbe-zöldbe jár.

Elmúlt a nyár, jön a tél,
A kisasszony mivel él?
Tormát reszel, avval él,
Jaj, de keservesen él.