Amoda van egy ház, törvényszék a neve,
Amit abba főznek, keserű a leve.
Oda van bezárva négy adonyi legény,
Ott tőti napjait éhen-szomjan szegény.

Repülj madár, repülj Szegeden keresztül,
Nézd meg a babámat, maga van egyedül.
Talpig vasba verve, bokáig a vérbe
Szeme be van esve a nagy sötétségbe.

Cellámak fedele, takaródzó subám,
Kígyók, békák szeme, világító gyertyám.

Testvérek, rokonok de hűtlenek vagytok,
Nehéz rabságimban meg sem látogattok.
Majd ki fogok menni, nem fogok rab lenni,
Testvéri hűséget vissza fogom adni.