Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
A közepe tiszta újan megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél.
Mer az első igazán tud szeretni,
Másodikér de sokat kell szenvedni.

Hogy az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt siratja
Én is olyan szeretőmet hagytam el, 
Amíg élek, soha nem felejtem el.