A szennai dobogós híd alatt,
felfutott a fehér gyöngyiszalag.
Gyöngyiszalag meg a lapulevél, 
jaj, de büszke a szennai legény.

A szennai dobogós híd alatt,
a szeretőm rozmaringot arat.
Én vagyok a rozmaring szedője,
barna legény igaz szeretője.

Haja, haja, kukorica haja,
beteg a szeretőm édesanyja.
Ne is legyen addig egészsége,
Míg nem leszek a fia felesége.