Adriai Jeges tenger hányja-veti a hullámot,
Ez a csinos barna kislány szedi a virágot.
Szedjed csárdás kisangyalom, kössed bokrétába,
Így is-úgy is nemsokára kell a csákóm oldalára.

Még azt mondják a faluban, hogy én büszke legény vagyok,
Pedig én még falubeli szeretőt sem tartok.
Ha tartottam szép szeretőt, megszenvedtem érte,
Cudar világ, kutya világ soha ne hányd a szememre!

Mikor megyek hazafelé, sej a magam falujába,
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba.
Rövid szárú rámás csizma elmerül a sárba,
Szék városi büszke lányok máma láttok utoljára.

Ha a legényt besorozzák csákót tesznek a fejére,
Megesketik, hogy az ellent vágja-üti egyre.
Lénungot is kap a legény, hat vasat egy napra,
Nem elég a babájának képes levelező lapra.