Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Tövis közül az ibolyát kiszedni,
Én kiszedtem, megszúrta a kezemet,
Verje meg az Isten a te szívedet!

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni,
A párnának a két széle elszakad.
A közepe tiszta újon megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél,
Mert az első igazán tud szeretni,
Másodikér de sokat kell szenvedni!