Végigmentem a vármegye ajtónál
Nem hallottam egyebet a jajszónál
Jobb kezemen, bal lábamon a bilincs
Felsóhajtok, szánakozóm senkim sincs.

Édesanyám karján nevelt engemet
Mégsem tudta az én bús életemet
Mert ha tudná az én bús életemet
Éjjel-nappal siratgatna engemet.

Csillagos ég, merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Az nem sirat, rég el van már temetve,
Meg sem halltam, s már el vagyok felejtve.