Az ökör a földet nem magának szántja,
Az anya a fiát nem magának tartja.
Húsz évig tartja magának, aztán adja katonának
Harminchat hónapot­­ szolgál a királynak.

Esik a fergeteg, jaj, de nagyon ázom
Eressz be, galambom, mert én nagyon fázom
Szürke köpönyegem ázik, puskám, szuronyom rozsdázik,
Jeges a kantárszár, gyönge karom fázik.