Bőg a bárány az erdőben,
A menyasszon kiskertjében.
Siratja a koszorúját,
Elhullatta a virágját.
Ne sirasd a koszorúdat,
Mer­ én néked kötök újat.
Éjjel-nappal kössed rózsám,
Úgysem leszek többet leány.

Fehér galamb a víz mellett,
Édesanyám Isten veled.
Csak egyszer egy esztendőbe,
Lehetek már a vendégje.
Erdők, völgyek, szűk ligetek,
Most elvisznek közületek.
Gondom nem jól viseltétek,
Örökre elvesztettetek.

Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám Isten áldja!
Köszönöm a nevelését,
Sok jóra való intését.
Sír a szemem, hull a könnyem,
De igazán fáj a szívem.
Kísérnek az idegenek,
Kikkel mostan fogtam kezet.