Tavaszi szél utat száraszt,
Minden madár társat választ.
Hát én immár kit válasszak,
Szívet szívért kinek adjak?

Addig éli lány világát,
Míg szél fújja pántlikáját.
A pántlika könnyű gúnya,
Mert azt a szél könnyen fújja.

Jaj Istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam.
De mióta nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.