Vékony a nádszál, lehajlik a földre
MagyarVékony a nádszál, lehajlik a földre, Sír a kislány, elhallszik messzire-messzire. Elhallszik a tüzérlaktanyába, Megszabadulok babám nemsokára. Megszabadulok, meg is házasodok, Azt veszek el, akit én akarok-akarok. Elveszem a falu legszebb lányát, Kivel eltöltöttem sok számos éjszakát. Minek nékem a szombat estét várni, Ha a babám nem jön vigasztalni. Vigasztalom magam, ahogy lehet, Elrabolták az irigyek a szeretőmet. Minek nékem járni a templomba, Ha a babám nem látom a sorba, Sem a sorba, sem a sor szélébe, Lányok visznek a gyöngyvirágos temetőbe. Nem vagyok szép, csak a szemem fekete, Nem vagyok én az erdőben nevelve, Se nevelve, sem a fának hulló levele, Én vagyok az, kinek nincs szeretője. Nem vagyok szép, csak a szemem sötétkék, Mégsem vagyok a babámnak elég szép, Mert, ha elég szép volnék a régi babámnak, Más szeretőt nem keresne magának.
Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=4391