Ó te világ, méz alatt méreg,
Piros almában titkos féreg,
Mind az évek, hamar romló vagy,
Csalárd világ, tőlem elmaradj!

Hol dúsgazdag vendégségivel,
Sámson király hol erejével,
Azverus hol nagy birodalmul
Elenyészvén lettek por s hamu.

Ó ember, ne higgy szépségednek,
Ne higgy világ dicsérségének,
Mert amidőn legjobban épül,
Mind madár, kezedből kirepül.

Ó pompája mind a százaz ág,
Melyet a mar(?) csakhamar elrág,
E világ setétség, nem világ,
Elojtódik, mind a gyortyavilág.

Istenem, hozzád folyamodom,
És élő hitével ragaszkodom,
Mennyben van hozzád óhajtásom,
Hogy veled legyen ott lakásom. Amen.