S azt gondoltam míg a világ, mindig ég a gyertyavilág
De már látom hogy elalszik, s az én rózsám rám haragszik
S ha haragszik, megbékéllik, mikor a kökény megérik
S ha haragszik, megbékéllik, mikor a kökény megérik.

S azt gondoltam míg a világ, mindig ég a gyertyavilág
De már látom hogy elalszik, s az én rózsám rám haragszik
S ha haragszik, megbékéllik, mikor a kökény megérik
Megérik az feketére, vágyik szívem a szőkére.

Fehér fuszulykavirág, ne jöjj hozzám napvilág
gyere hozzám sötétbe, hogy üljek az öledbe
salala..
salalala jajaja

S úgy elmegyek, rég mint mondom,  bánotaimat nem bírom
bánot, bánot, de nehéz vagy, de rég hogy a szívemen vagy
bújj ki bánot a szívemből, elég volt már becsületből
bújj ki bánot a szívemből, elég volt már becsületből.

Úgy elmegyek meglássátok, hírem soha nem halljátok
s mikor hírem meghalljátok, gyászlevelem olvassátok
gyászlevélben az lesz írva, a szerelem vitt a sírba
gyászlevélben az lesz írva, a szerelem vitt a sírba.

Gyere rózsám gyere már, mert a szívem rég hogy vár
téged óhajt, téged vár, téged csókolni nem kár.
gyere, rózsám, ki a hegyre, vess keresztet a mejjedre
s én keresztet nem vethetek, mert a tiéd nem lehetek.

S a szováti templom előtt háromágú diófa nőtt
Három ága, hat levele, s a babámnak szép a neve
szép a neve, szép a híre, jó gazdasszony lesz belőle
szép a neve, szép a híre, jó gazdasszony lesz belőle.

Le az úton, le le le, piros alma levele
Piros alma, hasadj meg, édes rózsám, csókolj meg
Adj egy csókot, emlékbül, a legédesebbjébül
adj egy csókot utoljára, régi rózsám utoljára.