Úgy elmenek rózsám valamerre,
Bukovina küllős közepibe.
Ott leszállok tulipán képembe,
Édesemnek háza jelejibe.

Köt ő nekem gyöngyöt e nyakamra,
Selyemövet karcsu derekamra.
Megizenem korcsmárosnénak,
Küldjön jó bort borivó Jánosnak. 

Bort nem iszom, fogadásom tartja,
Pályinkát nem, met anyám nem hagyja.
Met iszom, mikor kedvem hagyja,
Azt csak úgy, ha édesem adja.

s Azt es csak úgy, ha szájából adja,
Min­ küs madár ő fiát itassa.
s Azt es csak úgy, ha szájából adja,
Min­ küs madár ő fiát itassa.