Úgy elmenyek, meglássátok,
Soha hírem nem halljátok.
Mikor híremet halljátok,
Könnyeitek hullassátok.

Könnyeitek hullassátok,
Levelemet olvassátok.
Sír a szemem, s hull a könnyvem,
Be igazán fáj a szüvem.

Úgy fáj az én árva szívem,
Nem tom teéd fáj-e, vaj nem.

Ha a teéd úgy fog fájni,
Soha el nem tudunk válni.

Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken,
Ha még egyrét hajlott vóna,
Szívem meg es hasadt vóna.

Elmennél-e, s elhagynál-e,
Értem szüved nem fájna-e?
Tán a szíved nem kőbálván,
Hogy itt hagynál ilyen árván?

Nem kő, nem kő, nem hasad el,
Se nem viasz, nem olvad el.

Ha kő vóna, elhasadna,
Viasz vóna, elolvadna.