A fényes nap immár elnyugodott,
A föld szintén sötétben maradott.
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat megy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt álomra.
De én, Uram, úgy megyek ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

Mert noha most erős és friss vagyok,
De több napot magamnak nem hagyok.
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Ez éjszaka kellhet a koporsó.

Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet,
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.